A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
39 vasárnapi misehallgatás kötelezettségét, - akik távolmaradnak a szentségektől, - akik megszentségtelenítik házassági esküjüket, - akik nem törődnek gyermekeik nevelésével, - akik nem hallgatnak az Anyaszentegyház szavára, hanem felülnek hamis prófétáknak, a- kik báránybőrbe burkolódznak ugyan, valójában azonban ragadozó farkasok? O nem! Mária könnyei nem az öröm könnyei, hanem a fájdalom keserű könnyei, és figyelmeztetésnek szánja őket: az én számomra, papságom számára, és valamennyitek számára, kedves gyermekeim, hogy javítsuk meg életünket, és hogy visszatérjünk e- gyéni és társadalmi kötelességeink keskeny ösvényére!" Boldogabb jövő záloga. "Arról értesülünk, hogy a közelmúltban sokan visszataláltak az Egyházba és sokan visszatértek a szentségekhez. Ez mérhetetlen vigasztalás számunkra. Mert bármennyire csodás tényeket művel is Szűzanyánk a természet rendjében, azokat össze sem lehet hasonlítani azzal a hatással, amelyet az emberek lelkében hoz létre. Ez az az igazság, amelyet a könnyező Madonna meg akar értetni velünk. Nagyon sokan mindent megtesznek azért, hogy kis darabkát szerezzenek meg maguknak olyan szövetfélékből, amelyeket a Madonna könnyeibe mártottak. Ne felejtsük azonban, hogy a Madonna a szeplőtelen Szívére hullatta könnyeit, - fájdalomtól meggyötört Szívére, hogy mindenegyes könnycsepp a mi szívünkre hulljon és tisztára mossa azt. Lelkem mélyéből imádkozom azért, hogy ezek a könnyek hulljanak azokra a szenvedéstől meggyötört testvéreimre, akik Isten kezéből várják a gyógyulást, - azokra, akiknek a testét már-már elemésztette a betegség, - arra a sok szívre, amely csalóka remények áldozatává lett, - és mindenekelőtt azokra a szerencsétlen bűnösökre, akik kizárták Istent az életükből... Szükségünk van Rád, Mária! Nincs köztünk senki, akinek nem volna szüksége jóságod melegére, - a Szívedből áradó vigasztalásra, és arra a békére, amelyet csak Te adhatsz, mint a Béke Királynéja. Emlékezzél meg arról, ó fájdalmakkal tetézett szeplőtelen Szív, hogy nem lehetett még hallani azt, hogy bárki is hiába fordult volna Hozzád segítségért! Azért jöttünk, hogy itt kötelezzük el magunkat az állhatatosság két csalatkozhatatlan eszközének a felhasználására, amelyet Te szűnös-szüntelen a lelkünkre kötöttél: a rózsafüzér buzgó végzését és a bűnbánat lelkületét.
