A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-02-01 / 2. szám

37 Néteteéteh,... bin a ZíííUeanifal 10. rész Szirakúza nagy napja. 1958. szeptember 8-a, a Szűzanya születésnapja, mindörökre emlékezetes marad Szirakúza történetében. A sírás csodája óta már több rendkívüli gyógyulásnak a híre terjedt a nép között. Sú­lyos betegek nyerték vissza egészségüket,akik vagy elvitették magu­kat a szoborhoz, hogy ott könyörögjenek, vagy olyanok, akik beteg, megnyomorodott testükhöz hozzáérintettek egy-egy ruha, -gyapot­darabkát, amelybe a Szűzanya síró szobrának a könnyeit itatták fel. Az említett nap estéjén 30. 000-nél több ember szorongott a sze­gényes városrész szűk utcáin, Janusso-ék házának szomszédságá­ban. Közös rózsafüzér-imádsággal akarták megtisztelni a Szűzanyát, csodás megnyilatkozása színterén. Egyszercsak a végekre szorult emberektől szájról-szájra adódik a hír, hogy az érsek jön, papsága kíséretében, hogy személyesen imádkozza elő a rózsafüzért. Nagy- nehezen szorítottak annyi helyet, hogy az érsek elérhette a házat. A szobrot már előzőleg kihozták a házból és oltárszerű állványra he­lyezték. A hívek meghatva nézték főpásztorukat, amint alázatosan letérdel a kis szobor előtt. Aligha imádkozták Szirakúzában a rózsa­füzért akkora megilletődöttséggel és forró áhítattal, mint ezen az estén. Az érsek, a perc ihlete alatt, beszédet intézett híveihez, a ró­zsafüzér befejezése után. Keresetlen szavai annyira lélekből fakad­tak és annyira lélekhez szóltak, hogy szinte magasabb sugallat el­lenállhatatlan erejével hatottak az összes jelenlevőkre. Gondolatai annyira szólnak minekünk is, hogy érdemes figyelemmel végig­olvasnunk az alábbi szemelvényeket, sőt mérhetetlen hasznunkra lesz, ha kissé elmélkedünk is fölöttük. Vagyis megkérdezzük ma­gunktól, hogy a főpásztor szavai útján nem nekünk üzen-e a Szűza­nya! Mert az érsek valójában csak szavakba foglalja azt, amit a

Next

/
Thumbnails
Contents