A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-02-01 / 2. szám

23

A legszebb ünnepség mégis a gyerekek közös áldozása volt. Erre külön engedélyt kért a rendezőség, amit meg is kapott. Fehér ruhában, autóbuszokon mentünk a Bazilikába, ahol sok ezren áldoztunk.

Ez azonban már sok volt az Egyház ellenségeinek. A záró ünnepélyt már nem lehetett megtartani, mert a munkások egyesületének tagjai elvágták a villanyvezetékeket.

Egy Eucharisztiáról szóló szimbolikus színdarab is szerepelt a programban, de előadását nem engedélyezték.

1925 végén újra Calles került uralomra. Kijelentette, hogy első kötelességének a meglevő törvények végrehajtását tekinti.

Ez annyit jelentett, hogy újra elérkezett a nyílt Egyházüldözés.

Július 31-én be kellett zárni a templomokat. A hívők még gyóntak és áldoztak tömegesen, tudva, hogy erőre lesz szükségük.

Iskolánk kápolnáját is át kellett alakítani. Mi kis diákok szomorúan jártunk a terem körül, ahol ezelőtt szentmisét hallgathattunk és áldozhattunk.

Páter Pro akkor már Mexikóban volt és nem messze tőlünk egy másik plébánia területén dolgozott. Eredetileg a tarahumarai Misz- szióba szánták elöljárói, de városunk paphiánya és az egyre veszedelmesebb üldözések miatt maradhatott, hiszen igen alkalmasnak látszott erre a munkára.

Családunk lelkiatyja, P. Ambia éppen úgy dolgozott a mi plébániánk területén, mint P. Pro a saját körzetében.

P. Ambia már hosszabb idő óta működött a városban és az Egyház - gyűlölő vezetőség jól ismerte. Csakhamar üldözőbe vették és elöljárói felszólították, hogy meneküljön. Mikor a Páter közölte velünk, hogy el fog hagyni bennünket, nagyon elszomorodtunk, mert úgy élt közöttünk mintha családtag lett volna. De megvigasztalt bennünket, mondván, hogy nemsokára elhozza utódját, akit szeretni fogunk.

Megjegyzem, hogy P. Ambia nemcsak családunk lelkivezetése miatt járt gyakran nálunk, hanem főleg azért, mert pápai engedéllyel egyik szobánkat kápolnává alakítottuk át és az oltáron állandóan ő- rízhettük az Oltáriszentséget. Mivel lakásunk elég tágas volt ahhoz, hogy sokan elférjenek: rendszeres misék voltak nálunk. Gyakran volt gyóntatás, prédikáció, nem egyszer száz-százötven hívő számára, akik különböző időkben, a Liga értesítésére és fedezete mellett házunkba osontak. (Fölytatjuk)

í