A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
HIT, Kedves Barátom! vagy hitetlenség Hát lehet egy mai fiatalember hívő? Bizonyára meglepődsz azon, hogy már én is ezzel kezdem. A kérdés valószínűleg benned is fölvetődött már, másoktól pedig nagyon sokszor hallhattad arrogáns éllel nekedszegezve. Az ember hite gyermekkorában sziklaszilárd. A kamaszévekben azonban kinyílik és megváltozik számunkra a világ. Sok minden mással együtt az Istenről, a vallásról alkotott fogalmaink is átalakulnak. A gyermekkor vallásos elképzelései tarthatatlanoknak látszanak és mindenfelől kételyek, kérdőjelek merednék felénk. Őszintén szembe kell tehát nézned előbb-utóbb az előbbi kérdéssel. Különben megvan a veszélye annak, hogy a gyermekkori elképzelésekkel együtt a mesék világába kerül számodra mindaz, ami a vallás gazdag világához tartozik. Hát valóban olyan korszerűtlen a hívő ember magatartása? Bizonyára szívesen olvasod az útleírásokat, azok ugyanis ismeretlen világok életét tárják föl előtted és Te is, - mint minden ember - szívesen megragadsz minden lehetőséget arra, hogy látókörödet tágítsad, ismereteidet gazdagítsad. Valószínűleg egyetértünk abban is, hogy nagyon korlátolt ember az, aki csak azt fogadja el i- gaznak, amit maga lát, vagy tapasztal. Ismereteink szerzésében ugyanis majdnem mindig mások közléseinek elfogadására vagyunk u- talva. Kezdve az újság, a rádió hírein a tudományos felfedezésekig mindent másoktól hallunk. Nagyon kevés embernek van lehetősége arra, hogy szemtanúja legyen egy rakétakísérletnek, atomrobbantásnak, vagy a távoli Japánban és Kongóban lejátszódó eseményeknek. Mégis kinek jutna eszébe az, hogy kétségbe vonja mindazt, amit hírforrásaink ezekkel kapcsolatban mondanak. A hit ugyanis, ami ezeknek az ismereteknek az elfogadásához szükséges, hozzátartozik az ember természetes magatartásához. Mondhatjuk-e ugyanezt a vallásról is?
