A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
18 Már többször megemlékeztünk arról, hogy a kommunisták miként igyekeznek utánozni a katolikus Egyház kegyelemközló' és lélekemelő' szertartásait. A kommunista "névadás" a keresztséget majmolja, a nagykorúsítási ünnepély a bérmálást szeretné pótolni, a "bizalmas kibeszélést és tanácskérést" a gyónás helyett kívánják bevezetni, a kommunista "házasságkötés" ünnepélyessé tételével az egyházi házasságot akarják feledtetni, a temetési énekekkel és zenével pedig az egyházi szertartás hiánya által ütött űrt igyekeznek betömni. Sikereik titka Mindezekben a kommunizmus tanult az Egyháztól, és noha a katolikus tanoknak ez a kicsavarása megütközést és undort vált ki minden istenhívő emberből, a földi paradicsomot hajszoló, meggyőző- déses kommunisták számára ideig-óráig betölthetik vele a lélek természetes vágyát a vallásosság után. A kommunizmus valláspótló jellegét maguk a kommunisták is kezdik mindjobban elismerni. A londoni Daily Worker nemrég egyelőadássorozatot hirdetett, amelynek ezt a címet adták: A Faith for a Modern Man (Egy hit a mai ember számára). Ma sokan elvesztették hitüket, és az élet céltalanná vált számukra. Nem sok értelmét látják az életnek, és semmit sem tartanak olyan értékesnek, hogy életüket is feláldoznák érte. Ez természetellenes helyzet, amit a kommunizmus igyekszik alaposan kihasználni, és ezek elé az emberek elé életcélt állít: a földi paradicsom elérését, amelyért nemcsak áldozatokat érdemes hozni,hanem még életüket is érdemes feláldozni (Felhasználja tehát az emberi lélek mélyén lappangó nemes vágyakat, felébreszti, felfokozza azokat, s beállítja... gonosz céljainak szolgálatába. A nemes emberi vágyak felcsigázása magyarázza meg azt a tényt, hogy a kommunizmus nemcsak az emberiség salakját, szemetjét vonzza magához, hanem nem egyszer az ifjúság és az értelmiség legjavát is! Azok ugyanis, akik nem rendelkeznek a katolikus világnézet világosan-látásával, a kezdetben nem veszik észre, hogy mi húzódik mega pompásan hangzó kommunista szólamok mögött. Douglas Hyde, aki angliai protestáns családból származik, leírja, hogy mennyi nemes eszményi lelkesedést tapasztalt a kommunista táborban. O maga is az eszményekért rajongó ifjúkorban, 18 éves korában csatlakozott a kommunista párthoz, mert megkapta lelkét annak nemesen hangzó társadalmi célkitűzése. 20 éven keresztül a Párt leglelkesebb ügynöke volt, s az utolsó 8 évben a Daily Worker szerkesztését bízták rá. Csak 1948 márciusában nyílt meg a szeme, amikor a katolikus íróknak egy csoportja perbefogta őt rágalmazás miatt. Ekkor kezdte alaposabban tanulmányozni a katolikus Egyház tanítását, s mikor belátta tévedését, otthagyta a kommunista pártot és katolikussá lett.
