A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
24 A társadalom feladata Az, hogy egy anya munkát vállal-e, vagy sem, rendszerint egyéni döntésétől függ, hacsak a körülmények nem kényszerítik őt erre. Ezt a döntést azonban nagy mértékben befolyásolják egyes társadalmi tényezők is. Ezért a társadalomra is súlyos felelősség nehezedik, hogy azt a kérdést egészséges módon oldja meg, ne pedig helytelen irányba sodorja. Már említettük a közvélemény helytelen beállítottságát, amellyel szinte feltétel nélkül helyesli az anyák munkavállalását. Nagy felelősség terheli a munkaadókat, hogy ne akarják kihasználni a női munkaerő olcsóságát, hanem arra törekedjenek, hogy megfelelő munka- beosztással és tisztességes fizetéssel lehetővé tegyék a rászoruló anyáknak is, hogy csökkentett munkaórák mellett is eltarthassák családjukat. Munkanélküliség esetén pedig a családfenntartó férfiakat és anyákat kell előnyben részesíteniük a pusztán hasznossági szempontból munkát vállaló nőknél. - Azok pedig, akik a közvéleményt irányítják, akár széles körben, a sajtó, rádió, vagy távolbalátó által, akár kisebb körben, egy-egy társadalmi gyűlésen, vagy megmozduláson, szintén felelősek azért, ha egészségtelen módon befolyásolják hallgatóságukat. Legtöbbet azonban a törvényhozás tehet ezen a téren, ha magáévá teszi XI. Pius pápa irányelveit, amelyeket a Társadalmi Rend Megújításáról írt körlevelében szegezett le: "Először is a munkás és családja életfenntartásához elégséges munkabér illeti meg a munkást. Bizonyára a család egyéb tagjainak is kötelességük erejükhöz mérten a közös háztartás szükségleteihez hozzájárulni,amint földmíves-,kisebb iparos- és kereskedőcsaládokban látjuk. De a nőket és gyermekeket koruk és erejük mértékén túl nem szabad megterhelni. A családanyák leginkább otthon foglalkozzanak és a házi dolgokat végezzék. Szégyenletes és mindenáron kiirtandó visszaélés az, hogy a családanyák a családapa elégtelen munkabére miatt a házi teendők és különösen a gyermeknevelés elhanyagolásával bérmunkába menni kényszerülnek. Tehát mindenképen azon kell lenni, hogy a családapák munkabére az egész háztartás költségeit fedezhesse. Ha ez a mai viszonyok mellett még minden esetben nem lehetséges,akkor a társadalmi igazságosság követeli az állapotoknakolyan újraszabályozását, hogy minden felnőtt munkás az említett mértékben kaphasson bért. Különösen el ismerésünket nyilvánítjuk mindazoknak,akik azt a bölcs és üdvös rendszert meghonosították,vagy megkísérelték, hogy a munkabér a családi terhekhez alkalmazkodik s a család szaporodása arányában növekedik, sőt rendkívüli szükségletek idejére rendkívüli segélyeket is biztosit. (XI. Pius • Quadragesimo Anno)
