A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
gyón valószínű, hogy hamarosan tapasztalni fogja életén Isten áldását, amely eddig talán éppen azért maradt el, mert fukar volt, vagy mert önzó' módon csak sajátmagára gondolt. Ne feledjük el, hogy Isten az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt megígérte, hogy már itt a földön is kiárasztja áldását azokra, akiknek első gondjuk az, hogy Őt szolgálják! Akinek családja van, ossza el vasárnapi hozzájárulását gyermekei között is, hogy ők is minél korábban megtanulják: milyen kötelességeik vannak Isten irányában. Vagy tanítsa meg őket arra, hogy a nekik adott zsebpénz tizedrészét fordítsák Istenre és lelkűkre. Amerikában és néhány más országban is levonhatja mindenki a jövedelmi adó alá eső összegből azt, amit egyházi és egyéb jótékony célokra fordított. Az Egyesült Államokban az adó alá eső összegnek 30 %-áig mehetnek fel ezek az adómentes kiadások. Ez pedig jelentős adómegtakarítást, illetve adóvisszatérítést jelenthet, és jóval csökkentheti az ilyen áldozatok valódi mértékét. Aki nem járatos a helybeli adóztatási törvényekben, az kérdezze meg plébánosát, vagy ügyvédjét. Az adó alá nem eső adományokat természetesen nyugtával kell igazolni. Itt nyilvánul meg az egyházközségi "borítékrendszer" egyik előnye. Aki ugyanis mindig borítékban adja be a vasárnapi gyűjtésen járadékát, az összeget feltüntetve a borítékon, annak számára a plébános kiállíthatja az év végén az adóbevalláshoz megkövetelt nyugtát. A borítékrendszernek más előnyei is vannak. Annak alapján el lehet készíteni a nyilvános kimutatást, amelyből kitűnik, hogy kik az egyházközség "építő" tagjai, és kik azok, akik csak bírálatukkal és lázításukkal "dolgoznak" az egyházközségben. Főleg ezt szeretnék eltitkolni azok, akik leginkább tiltakoznak a borítékrendszer ellen. Vannak azonban jóravaló, buzgón adakozó egyházközségi tagok is, akik úgy gondolják, hogy tökéletesebb, ha valaki nem a megszégyenítéstől való félelmében adakozik csak, hanem nagylelkűségből, és ezért helytelenítik a borítékrendszert, vagy hogy nevüket megörökítsék pl. a templom ablakain, vagy emléktábláin. Kétségtelenül tökéletesebb, ha valaki nem szorul rá ezekre az emberi ösztönzésekre, de önmagában véve nem helytelen, ha a plébános igyekszik a természetes indítóokokat is felhasználni, hiszen ezeket maga az Ur Jézus is alkalmazta, mikor pl. arra intette hallgatóságát, hogy ne törtessenek az első helyekért, nehogy szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalniuk. A természetes indítóokok mellett azonban nagyon helyes, ha felsőbbrendű indítóokaink is vannak. 9
