A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-07-01 / 7. szám

7 sem vész el azok közül, akik különösképpen neki ajánlják és szente­lik magukat. 16. Csak tovább, kedves Nővérem, legyen igazi tanítványa ennek a szeretetreméltó Szívnek. O semmit sem enged elveszni abból, a- mit igazán teljesen neki ajánltak és szenteltek. 17. Ha nem tévedek, csupán azért egyesítette mindnyájukat, hogy előmozdítsák ezt az ügyet, követve a megvilágításokat, amelyeket adni fog Önöknek. Úgy gondolom, nem szabad ezt visszautasítaniok, hisz mindhárman elég bizonyítékot kaptak arra nézve, hogy ez az is­teni Szív szereti Önöket. Ezért meg kell adniok viszonzásként azt, amit - mint hiszem - elvár Önöktől, hogy semmit ne kíméljenek és teljes erejükből azon legyenek, hogy teljesítsék szándékát. 0 ugyan­is ezt az ájtatosságot az emberek üdvösségének és megszentelésének eszközéül adta. 18. Vele együtt szüntelenül irgalmasságért kellett sóhajtoznom, hogy a bűnök mértéke be ne teljék és Isten e szeretetreméltó Szív i- ránti szeretetből bocsásson meg a bűnösöknek. Ez az emberek iránti szeretet emészti Őt szüntelenül. Mert csak azért akarja új országát köztünk megalapítani, hogy bőségesebben árassza ránk az önmeg- szentelődés és üdvösség kegyelmeit. De nem azokra, akik nem hasz­nálják fel és nem juttatják győzelemre. Ezt az értékes ajándékot jó mennyei Atyánk adta utolsó orvosságként bajaink ellen. Így mondot­ta Ó nekem. 19. Ez az isteni Szív égi kincsesház, amelynek értékes aranyát már többféleképpen megkaptuk. Így kell lefizetnünk adósságunkat és megvásárolnunk az eget. Szeretetének utolsó találmánya ez. most már csak rajtunk áll, hogy felhasználjuk azt. És jaj azoknak, akik nem teszik meg, vagy nem akarják megtenni. 20. Egy pénteki napon, a szentáldozás alatt, ezeket a szavakat intézte méltatlan rabszolgájához, ha nem téved: "Szívemhatártalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szere- tete megadja a végső töredelem kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymásutáni hónap első péntekén megáldoznak. Nem halnak meg ke­gyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Is­teni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban. " 21. Meg kell végre mondanom Önnek, mikor könyvét olvastam s a könyveket, amelyeket küldött, megkaptam, oly nagy erem fogott el, hogy nem tudtam visszatartani könnyeimet. Leborultam legfőbb Urunk végtelen nagysága előtt, hogy megköszönjem a kegyelmet, a­

Next

/
Thumbnails
Contents