A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
Házastársi hűség Amikor egy fiatal lány házasságot tervez, nagy feladat áll előtte. Állandó jellegű otthont kell alapítania, amely az Isten-szolgálat iskolája lesz, amelyben gyermekek fognak felnőni és az otthon vallásos, szellemi erkölcsi és művészeti örökségében részesedni. A leány súlyos felelőssége, hogy minderről a lehető legbiztosabb módon gondoskodjék. Ezért nem mehet férjhez egy részeges fiatalemberhez, aki lehetetlenné tenné számára, hogy megfeleljen Istentől kapott feladatának. A józanság elengedhetetlen jellemvonás kell hogy legyen a házastársnak választott fiatalemberben. Egy másik elengedhetetlen jellemvonás a jövendő férj részéről, hogy a házaséletet és házastársi hűséget illetően egészséges elvekkel rendelkezzék és azok szerint is éljen. Sokan azt tartják manapság, hogy amikor házasságot kötnek, nem vállalnak kötelezettséget magukra a mindhalálig való együttélést illetőleg, hanem csak addig kötelesek együttélni, amig ezt kívánják. Ez lényegesen ellenkezik a házasság fogalmával, amely mindhalálig tartó kötelezettséget jelent. Amerikában egyesek, mint pl. Bertrand Russel még könyveikben is nyíltan hangoztatják felfogásukat, mely szerint a házastársi hűség nem zárja ki a másokkal való viszonyt, jóllehet ugyanakkor hangoztatják, hogy a házastársak mindhalálig együtt kell, hogy éljenek. Russel "életbölcselete", mint annyi más hasonló nézet, a szerző e- gyéni érzelemvilágán alapszik, nem pedig élettapasztalaton, s a gyakorlatban csődöt is mond. A tapasztalat azt mutatja, hogy a házassági hűtlenség és a boldogtalan házasság együttjámak. A legtöbb lány meg is van győződve erről, s nem szorul rá a statisztikai adatokkal való igazolásra. Mégis néha megházasodnak egyesek anélkül, hogy valami fogalmuk is lenne jövendő férjük ezirányú elveiről. Elhamarkodottságukért azután évekig tartó lelki küzdelmekkel fizetnek.
