A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
13. folytatás Mqftz* e szigeteken A roninvezér lassan, fürkésző pillantásokat vetve, lépked el a falubeliek előtt. Külsőleg közömbösséget színlel, bensejében azonban minden idegszálával feszülten figyel. Biztosra veszi, hogy valamelyik arcról leolvassa majd a választ arra a kérdésre, amely egyedül foglalkoztatta a lelkét. De mindannyian nyugodtan néztek szembe vele. Egyik-másik ember tekintetéből ki tudott ugyan olvasni félelmet, de nyugtalanságnak, vagy titkos kárörömnek a nyomát sem találta. Az emberek panaszkodtak az éjszakai hideg miatt és azért könyörögtek, hogy ismét kunyhóikban alhassanak. Egészen elfogulatlanul mesélgetik, hogy a csípős szél többször felébresztette őket, és hogy - bár ismételten fölélesztették a tüzet - mégse tudtak fölmelegedni. Vékony gyékényeik nem arra készültek, hogy a szabadban tölthessék az éjszakát. Haragurót annyira lekötötte a titkos segítőtárs után való szimatolás, hogy magukról a szökevényekről teljesen megfeledkezett. Eddig még azt a kérdést se tette fel magának, hogy ugyan hová tűnhettek el. Csak amikor közelebb ér a parthoz, villan át az agyán: a tengeren át léptek meg! Hosszú léptekkel siet le a víz felé és hamarosan észreveszi, hogy egy bárka hiányzik. Mégpedig az ő bárkái közül! A váratlan felfedezés valósággal megbénítja. Minden hiába volt! Még az a kevés is kiszökött a kezéből, amit az eddigi vadászaton sikerült elfognia!... Kenkacukit is felverte álmából az élénkülő élet zaja. Dermedt tagjait dörzsölgetve nézelődik, hogy melyik tűzrakás ígéri a legtöbb meleget. Haragurót nem látja a többiek közt. Ugyan hol lehet? Amint meglátja lent a parton a gondolataiba merült vezért, az a gyanú támad benne, hogy valami nincs egészen rendben. Valami váratlan fordulat foglalkoztathatja a vezért, egyébként biztosan itt melegedne ő is a tűz mellett. Vájjon min töprenghet? Kenkacukiban a kíváncsi
