A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
29 Korunk ifjúsága, magának a kornak nagy vajúdása miatt, mindenütt a földkerekségen a szokottnál jóval nagyobb gondot okoz mind a szülőnek, mind a nevelőnek, mind az államok felelős vezetőinek. Ez a válság talán sehol nem mutatkozik annyira aggasztó méretekben, mint Japánban. A válság gyökerét elég könnyű megtalálni. Legnagyobbrészt a nyugati (amerikai) megszálló hatalmak rövidlátásának a következménye. A legjobb szándékkal, de annál kevesebb bölcseséggel eltörölték ugyanis a "susin" néven ismert életkeretet, amely többszázados hagyományra épült és a legfőbb törvényként egységessé tette, minden vonatkozásban valósággal átitatta mind az egyének, mind a társadalom életét. A "susin" Konfutse, a nagy kínai bölcselő tanítását veszi alapul és két erényt sürget, mint az egyéni és társadalmi élet boldogulásának a feltételeit: az önfegyelmezést és a tekintélytiszteletet (a családon belül, és az állam feje, a császár iránt.) Közismert tény, hogy a japánok egész életére nézve mennyire jellegzetes volt ez a két erény. A megszálló hatalmak máról-holnapra semmisnek jelentették ki a japánoknak ezt az erkölcsi kódexét és helyébe - minden átnevelés nélkül - a "demokratikus" életkeretet kényszerítették rá egy olyan népre, amelynek a hagyományaiban, életberendezkedésében a "demokráciának" leghalványabb árnyéka sem található! "Az eredmény: erkölcsi téren tökéletes zavar és tájékozatlanság. A "demokráciából" annyit fognak föl csupán, hogy a "régi rendszer" idején megkívánt önfegyelmezés és tekintélytisztelet nem kötelező többé, tehát ezentúl mindenki szabadon azt teheti, amit kíván. Az ifjúság körében kimondottan romboló hatással járt ez a hirtelen átalakulás. Se a családban, se vallási téren, se politikai vonatkozásban nem fogad el semmiféle tekintélyt. Világnézete tartalmatlanná, erkölcsi élete zabolátlanná lett. Az ilyen lelkek a gyakorlati élet szem-
