A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-11-01 / 11. szám

8- Mennyi ideig tart ez a szenvedés számukra? Honnan tudhatjuk meg, hogy kell-e még valakiért imádkoznunk, vagy hogy kiszabadult már a tisztítóhelyről?- Csak a szenttéavatott személyekről tudjuk, hogy a mennyország­ban vannak, senki másról nem tudjuk, hogy mennyi ideig fog a tisz­títóhelyen szenvedni, vagy hogy elkárhozott-e? Ön bizonyára hallott olyasféle kijelentéseket másvallásúaktól, hogy állítólag a katolikus papok jó pénzért vállalkoznak arra, hogy valakit kiimádkozzanak a tisztítóhelyről.- Igen, hallottam ilyesmit, és megütköztem rajta, hogy valaki ilyen ígéretet tehet. Most azonban már kételkedem,hogy komoly alapjuk volt ezeknek a vádaknak.- Ezek a vádak - ha nem alaptalan rágalmak csupán - csak félre­értésen alapulhatnak. Egyetlen katolikus pap sem tudja, hogy ki van a tisztítóhelyen, ki nem, és azt sem, hogy akik ott vannak, mikor fognak kiszabadulni. Biztos azonban az, hogy imáinkkal és egyéb jócselekedeteink felajánlásával elősegíthetjük a tisztítóhelyen szen­vedő lelkek kiszabadulását. Egyes imákat és jócselekedeteket a pá­pa külön búcsúkkal is elláthat, ami azt jelenti, hogy az Egyház az ideigtartó büntetést elengedi az illetőnek.- Honnan ered az Egyháznak ez a hatalma ?- Az Egyháznak adott oldó-kötő hatalom nemcsak a bűnök elenge­désére vonatkozik, hanem a büntetés kiszabására, vagy elengedésé­re is. Már az ó'segyházban szokásban volt, hogy a bűnösök nyilváno­san vezekeltek bűneikért, napokon, hónapokon, sőt néha éveken ke­resztül. Ezeket a vezekléseket néha mérsékelték, vagy elengedték, ha olyasvalaki járt közben a-z illetőért, akit hitéért megkínoztak. Ha valaki buzgó életével tette jóvá előző bűneit, vagy halálán volt, szin­tén részesülhetett néha a büntetések elengedésében. A későbbi szá­zadokban a nyilvános vezeklési gyakorlatokat bizonyos ájtatossági gyakorlatokra: zarándoklatra, templomlátogatásra, jótékonycélú a- dakozásra, a kereszteshadjáratokban való részvételre változtatta át az Egyház. Kezdetben csak a földi büntetés elengedéséről volt szó, a 12. századtól fogva azonban az Isten előtt magunkravont bün­tetésnek elengedésére is kiterjeszti azt az Egyház. Ugyancsak álta­lánossá lesz a búcsúknak a halottakért való felajánlása is. A pápák, püspökök és a hittudósok kimutatták, hogy az Egyház búcsút engedé­lyező hatalma az oldó-kötő hatalmon kívül a szentek egyeségére és Krisztus érdemeinek végtelen elégtételt-adó erejére vonatkozó taní­tásban is gyökerezik.

Next

/
Thumbnails
Contents