A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-11-01 / 11. szám

5- Atya említette egyszer, hogy kitér majd Kálvin predestinációs tanára.Számomra mindig érthetetlen volt,hogy Isten valakit eleve a kár* hozatra rendeljen. Ez már semmiképpen sem egyeztethető össze Isten igazságosságával és jóságával.- Ebben teljesen igaza van. Kálvin szerint Isten egyeseket eleve az üdvösségre szánt, s ezek bármit tesznek, üdvözülnek, másokat pedig eleve a kárhozatra szánt, hogy rajtuk viszont szigorát érvényesítse, s ezek bármit tesznek, el fognak kárhozni. Kálvin egyes követői módosították ezt a rettenetes tévtant azzal, hogy ősszüleink eredeti bűne miatt mindenki megérdemelte a kárhozatot, de ettől Isten megmenti azokat, akiket eleve kiválasztott az üdvösségre. Ez éppoly tévedés, mint az előző. Mindkettő tagadja az emberi szabadakaratot és ellentmond a Szentírásnak, amelyből világos, hogy Isten minden embernek őszintén a javát akarja, s mindenkinek megadja az üdvösséghez szükséges kegyelmeket. Ha tehát valaki elkárhozik, ezért csak saját magát okolhatja, senki mást, s legkevésbé az Istent. Kétségtelen, hogy Isten mindentudásával előre ismeri, hogy ki fog kegyelmének elutasítása miatt elkárhozni, és ki fog kegyelmével közreműködve üdvözülni.Ez az előrelátás azonban nem azonos a Kál- vin-féle előre való elrendeléssel, mert nem zárja ki az emberi szabadakaratot és felelősséget.- Ha Isten a megátalkodott bűnösöket a kárhozatra taszítja, a bűnbánókat pedig üdvözíti,mi szükség van akkor a tisztítóhelyre? Azt hallottam, hogy erről semmit sem találhatunk a Szentírásban.- Ha csak megátalkodott bűnösök és szentek élnének a földön, talán nem lenne szükség a tisztítóhelyre. Isten végtelen szentsége és igazságossága azonban megkívánja, hogy a mennyországba senki se jusson be, aki tökéletesen meg nem tisztult bűneitől. Márpedig sokan halnak meg úgy, hogy súlyos bűneiket kellőképpen megbánták u- gyan, de vagy nem törlesztették le az értük járó ideigtartó büntetést, vagy pedig egyéb, bocsánatos bűnök és az értük kijáró büntetés terheli még őket. Ezekért nem érdemlik meg a poklot, de ez meggátolja őket abban is, hogy bejussanak a mennyországba. Pusztán a józan ész is megköveteli tehát, hogy legyen egy harmadik állapot is, amelyben ezek a lelkek megtisztulhatnak bűneiktől és letörleszthetik az értük járó büntetést. Ön talán igazságosnak tartaná, hogy Isten ő- ket is a kárhozatba taszítsa?- Egyáltalán nem. Hiszen még a földi törvényszékek is különbséget tesznek a főbenjáró bűntények és a kisebb bűntettek és kihágások büntetése között. Ebből a szempontból valóban ésszerűnek látszik a fisz-