A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-04-01 / 4. szám

törést, ha valaki figyelmeztet bennünket a zátonyokra. S vájjon ki tagadná, hogy a nemi életet joggal hasonlítjuk az aknamezőhöz, vagy a zátonyos tengerhez? Mit mondanánk arról a vezetőről, aki az aknamező határáig nagy körültekintéssel kísérne minket, de azután otthagyna és azt mondaná: "Na, most már menjen ahogy jónak látja!" Az ilyen vezetőhöz hasonlítható az a szülő, vagy nevelő, aki az é- let minden egyéb területére felkészíti a gyermeket, csak a nemi i- rányítást hagyja a véletlenre, mondván, hogy "azt majd úgyis megtanulja magától. "

A nemi felvilágosítás szükségességét illető kérdésnek manapság úgyis csak elméleti jelentősége van. A felvilágosítással ugyanis mint ténnyel kell számolni. A gyermek, akár keresi az alkalmat, akár nem, s akár akarják a szülők, akár nem, szembe kerül ezekkel a kérdésekkel. A mai közélet nemi túlfűtöttsége gondoskodik erről. Heinz Hunger szerint az általa kivizsgált esetekben mind a fiúknak, mind a leányoknak 70 százaléka már 13 éves kora előtt megszerezte első ismereteit a felnőttek nemi életére vonatkozólag. (Das Sexualwissen der Jugend, München, 1954.)

S MILYEN FORRÁSBÓL jött a legtöbb fiatal számára ez az ismeret? Az idevonatkozó kutatások azt mutatják, hogy az esetek kb. 85 %-ában a gyermek nem a kellő forrásból kapta a felvilágosítást, hanem az "utcáról". Utcán itt az un. "barátokat", könyveket, hirdetéseket és filmeket értjük.

Hogy az ilyen felvilágosításnak milyen a hatása, annak szemléltetésére csak két levélrészletet idézünk. Az első egy 15 éves leány lelkiállapotát mutatja, miután barátnője "felvilágosította": "... a beszélgetés után úgy éreztem, hogy egy világ omlott össze bennem. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy a gyermeket ilyen piszkos módon foganja az anyja. Miért mondták nekünk mindig az iskolában, hogy minden kis kihágás a 6. parancs ellen halálos bűn, mikor a felnőttek állandóan ilyen piszkos dolgokat tesznek. Végkép nem ismerem ki magamat. Kihez forduljak? Szüléimét megvetem, tanáraimban is elvesztettem bizalmamat. Az Istenre is haragszom. Én sokkal szebb módot gondoltam volna ki az emberi nem fönnmaradásának biztosítására. Miért nem szaporodnak az emberek úgy, mint pl. a növények? Miért kell az embernek szülei disznólkodásából születnie?. .."

Egy 15 éves fiú pedig így ír: "Atya! Igaz-e az, hogy édesapám és édesanyám olyan csúnya dolgokat tesznek egymással, mint barátaim mondják? Három hónap óta minden nap hosszabb időre megyek a kápolnába és azért imádkozom, hogy ne legyen igaz, mert ha ez igaz lenne, nem tudnék többé édesapámnak és édesanyámnak szemébe nézni."

10

A Szív