A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
mind az egyes államok törvényei, mind az Isten törvényei korlátokat szabnak: ezeket a rendőrségnek ne m szabad túllépnie. A legjobb cél érdekében sem szabad erkölcsileg rossz eszközöket alkalmaznunk! Az előbbiekből következik, hogy biztosan helytelenül jár el az a rendőr, aki pofonokkal, botozással, vagy egyéb ütlegeléssel akar beismerésre kényszeríteni olyan egyént, akinek bűnös voltára nézve nincsenek bizonyítékai. Továbbá; a vallatásnál alkalmazott " megtörő" eljárásokat soha nem szabad addig fokoznia, hogy azok kínzásszámba menjenek; pl. valakit vakító fénynek kitéve 20-25 órán át ébrenlétre kényszeríteni, közben állandóan kérdésekkel, fordításokkal, fenyegetésekkel rémületben tartani. Ugyancsak bűnös eljárásnak kell minősítenünk azt, ha a letartóztatott egyéntől hosszú időn át elvonják az ételt és italt. A rendőrség legfeljebb annyit tehet meg, hogy a letartóztatott e- gyénnek, akinek a büntette felől nincs kétség, néhány órán át különféle kérdéseket tesz fel, hogy közben az illetőt szaván foghassa és saját feleletei alapján önkéntes beismerésre bírja. Itt megjegyezzük, hogy a magyar bűnvádi eljárás az ún. vizsgálóbírókra bízta a fölmerült büntettek kivizsgálását; a törvény viszont világosan kimondja, hogy a vizsgálóbíró a "terheltet nem kötelezi, se nem kényszeríti" a válaszadásra! Ebből az következik, hogy se neki, se más nyomozó hatóságnak a törvény nem adott jogot arra, hogy bármiféle erőszakot alkalmazzon a beismerés kicsikarására. Ehhez a magyar e- lőíráshoz hasonló rendelkezéseket találunk majdnem minden kultúrál - lám törvényeiben. Ne feledjük, hogy nem egyszer ártatlan személyek viseltek el barbár kínzásokat a törvénytelen eljárásokat alkalmazó rendőrök részéről. Embertelen kínzások alkalmazása a minden jogot lábbal tipró kommunista "igazságszolgáltatás" kedvenc eljárása:még olyan "bűntetteket" is kivallatnak a vádlottakból, amelyeket azok soha el nem követtek! Amíg elég sok államban a bíróság csak az önkéntes beismerés alapján el sem ítélhetett senkit (hanem előbb még bizonyítékokat is be kellett szereznie ahhoz, hogy az illetőt szabályszerűen vád alá helyezhesse), addig a kommunista bíróságok százával ítélik el az ártatlan egyéneket tárgyilagos bizonyítékok nélkül, "saját beismerésük alapján". Sajnálnivaló, sőt elítélendő, ha "jogállamokban" a rendőrség a kommunisták eszközeit alkalmazza, és ezzel valójában megcsúfolja az illető államnak a vádlottak emberi jogait védő törvényeit. 36 (F.J. Connell C.SS.R. alapján) Stúo
