A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám

Káros szokások Az elmebajok 20-30 %-át a nemi kicsapongások, ivás és dohány­zás számlájára írják egyes orvosok. Tehát ha valaki tiszta életet él, nem részegeskedik és nem dohányzik, bizonyos mértékben máris bebiztosította magát az elmebajok bizonyos csoportja ellen. A teljes nemi önmegtartóztatás egyáltalán nem veszélyes az e- gészségre, sőt kimutatták, hogy míg 100.000 amerikai lakosból 261 magános, 158 házas, 330 özvegy és 754 elvált egyén elmebajos, ad­dig 100. 000 pap, illetve apáca közül csak 121 pap, illetve 124 apáca szenvedett elmebajban, tehát ezek száma jóval kedvezőbb, mint azoké, akik nem élnek önmegtartóztató életet. A fenti statisztikában külö­nös figyelmet érdemel az elvált egyének magas arányszáma, amit egyrészt a válás utáni élet lelki nehézségeinek megoldatlanságával is magyarázhatunk, másrészt azonban feltételezhetjük, hogy sok e- setben már a válás előtt is jelentkeztek az elmebaj tünetei, amelye­ket legaláobis részben a megelőző erkölcstelen, fékezetlen élet és az önnevelés nagyfokú hiánya is elősegíthetett. Sérülések, betegségek Már nehezebb elkerülni azokat az elmebajokat, amelyek az agy sérülése folytán, az agyban keletkező daganat hatásaként, vagy e- gyes betegségek (tüdőbaj, tífusz) utóhatásaként jelentkeznek, vagy mérgezésből származnak (ólom-, arzén-, higgany-, szénmonoxid mérgezésből, stb.) vagy az emésztési szervek és a belsőelválasz- tású mirigyek működési zavarai folytán lépnek fel, vagy pedig az öregkor esetleges velejárói. Az ilyen eredetű elmebajok azonban mindössze 15-20 %-ot tesznek ki. Ezek esetében természetesen a vallásosság nem nyújt védelmet. Az állandóan Isten kegyelmében való élet azonban biztosítja ezek számára is az örök üdvösséget, a- mit viszont végérvényesen eljátszhat valaki, ha állandóan a bűn ál­lapotában él, és ilyen állapotban éri őt az elmebaj. Hacsak időnként nincsenek világos pillanatai, elvesztette a lehetőséget bűnei megbá­nására és szomorú ítélet várhat rá halála után. Az érzelmi élet zavarai Nem csekély szerepük van azonban a szerzett elmebajok és az idegbajok kifejlődésében az érzelmi élet zavarainak, amelyek, ha nem szüntetjük meg őket idejében, állandósulnak és lépésről-lépés- re visznek minket az idegbajon keresztül a súlyos elmebajok felé. A gyógyulás reménye kezdetben még elég nagy, de mindjobban csök­ken, míg végül gyógyíthatatlanul elmebajossá válik az illető. Ma az 1959.mátcűtd 31

Next

/
Thumbnails
Contents