A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
haljunk meg a kereszten, hogy magunkról is elmondhassuk, amit Szent Pál magáról mondott: "Krisztussal keresztre vagyok feszítve". (Gál. 2, 19.)" (Mediator Dei) Ha valamelyest is komolyan vesszük kapcsolatunkat, egységünket Krisztussal, akkor mindenkinek, aki a szentmisén jelen van - a papnak és a hívőknek is, főképpen azoknak, akik szentáldozáshoz is járulnak - ugyanezt a lelkületet kell felindítaniuk saját magukban. Ezért van az, hogy a szentmise, és az áldozás utáni hálaadás a legalkalmasabb idő komoly önfelajánlás végzésére, vagy annak megújítására. Minden kereszténynek, de különösen a Szent Szív tisztelőinek életében is a legfontosabb gyakorlat legyen;odaa- dóan résztvenni a szentmise-áldozat bemutatásában. ase e*®* Holt fa, mely szívünkbe szúrja vértől ázott ágait s rügybe bomlik, zsendül újra, friss virágba hajt a hit. Mint az Áron vesszeje, lobban vérpiros csodája s lángot gyújt az éjszakába olthatatlan mécsese. Négy irányba röppen szárnya; négy világtáj fogja át, égre tűzi, szívbe zárja megváltása zálogát. Egyik ága földbe fúr: így lett villanó jelképe rögbe oltott embersége századoknak vigaszul. Üdvözlégy, izzó reményünk, üdvözítő, drága fa! Add, hogy átcsobogja vérünk szent kegyelmed árama. S hogyha néha ráhajol napbarnított válIáinkra durva fádnak terhe-súlya, ajkunk akkor is dalol! TŰZ TAMÁS /959. Mtúciad 13
