A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
50 A Szív minket. Lehangoltság esetén vegyük elő ezeket, és olvassuk el ismét. Valaki a borotválkozótükrére ragasztott néhány sort egy versből, a- melynek nyomán visszatért életkedve. így napról-napra felidézte emlékezetében az őt lelkesítő gondolatokat. Gyűjteményünkben természetesen saját tapasztalataink, gondolataink is helyet foglalhatnak. Ugyancsak segít szomorúságunk legyőzésében, ha van egy kedvenc mellékfoglalkozásunk, amelyben örömünket leljük akkor is, ha mindennapos munkánk nem elégít ki minket, vagy másfelől csapások érnek. Aki csak egyetlen dolog iránt érdeklődik, s mindent egy tétre tesz fel, az nagyon könnyen tönkremegy lelkileg, ha egyetlen életcélját nem tudja megvalósítani. Ez természetesen csak földi célokra vonatkozik, mert örök célja mindenkinek egyforma, és minden körülmények között megvalósítható. Magátólértetődően törekednünk kell arra is, hogy apró-cseprő dolgok, veszteségek miatt ne szomorkodjunk úgy, mintha valami végzetes csapás ért volna minket. Az esztendő fordulóján Összegyűltünk mind ez órán Oltárodnál lebomlunk hál'adásra, Mindentudó színed előtt számadásra. Könnyeinket szárítgattad, Homlokunkat simogattad, Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél, Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél. A múló év minden napja Kegyelmedet megmutatja. Testi-lel ki bajainkban gyógyítottál, Halál-testvér karjaitól megtartottál. Hálásan hát megfogadjuk, Törvényedet el nem hagyjuk, U/ esztendő minden napján légy mellettünk, Hogy a bűnnek szeplője se érje lelkünk. A mezőket te ruházod, Eg madarát te táplálod; Nem engedtél elpusztulni árván minket, Es megadtad mindennapi kenyerünket. S ha majd eljön a végóra, Ajkunk nyílik búcsúszóra, Hozzád vigye lelkünket az őrző ngyal, Hol nir.csen nap, nincsen éj, csak örök hajnal. . (Hozsanna)
