A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
/959. december 47 Ne szomorkodi! Ha valamely csapás, veszteség ér minket, szomorúak vagyunk. A levertség, kedvetlenség, életúntság és az elkeseredés a szomorúság különböző fajtáit, vagy fokát jelentik.Miként a félelem, a szomorúság Is hasznos érzelem önmagában véve, mert ha mi voltúnk hibásak a rossz bekövetkezésében, akkor növeli a felelősségtudatot, elősegíti a bűnbánatot és a javulást. Amennyiben pedig a minket ért csapás, veszteség megszüntethető, pótolható, a szomorúság a megfelelő cselekedetekre is ösztönöz minket. A túlzásbavitt, vagy végét nem érő szomorkodás azonban semmire se jó, csak arra, hogy testi-lelki egészségünket tönkretegyük vele. Azért arra kell törekednünk, hogy szomorkodásunkat a kellő határok között tartsuk, és jóoldalait minél alaposabban kihasználjuk. Üssük helyre a hiba ti Ahelyett, hogy fejünket lógatnánk, lássunk neki minél hamarabb, hogy a minket ért bajt megszüntessük. Pl. ha valaki rossz osztályzatot kapott, buzgó tanulással szerezzen jó jegyeket. Ha megsértett mást, kérjen bocsánatot tőle, s így állítsa helyre a jóviszonyt. Ha mások hibájából származott a kár, és módunk van azt a kártevővel beláttatni és jóvátetetni, akkor ezáltal is megszüntethetjük szomorúságunkat. Könyveljük el a veszteséget! Ha nincs módunkban megszüntetni a minket ért csapást, akkor i- gyekezzünk minél előbb belenyugodni a megváltoztatha- tatlanba, (pl. hozzátartozónk halálába), s alkalmazkodjunk az új körülményekhez. Az élet mindenki számára tartogat csapásokat, nem várhatjuk tehát, hogy nekünk csak kellemes élményekben lesz részünk. Minél előbb belenyugszunk ezekbe, annál hamarabb megfeledkezünk róluk, annál hamarabb alkalmazkodni tudunk majd az új környezethez, munkához, életkörülményekhez. Míg ha kitartunk a letűnt múltról
