A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

37- Nem gondolnám, hogy részleteket kellene elmondanom a haláluk felől. Legyen elég annyi, hogy hősiesen, diadalmasan haltak meg a hitükért. Egy pillanatra csend támad. A kis Hana sír. Akira szemében szokatlan fény csillog. Büszkeség ömlik el a lelkén, mert hétéves fejjel már megért valamit a vértanuság nagy kitüntetéséből. Tamás lehajtja deresedő fejét és megindultan mondja:- Ó, bár ott lehettem volna velük én is! A megilletődöttség e meghitt pillanatait egy fiatalember zavarja meg, aki nagy sietségében szinte beesett az ajtón. Nyilvánvalóan a hálóit javította, mert a fonál és a hosszú faár még ott volt a kezében.- Pádre-számá, menekülnöd kell! - böki ki lefojtott hangon. - Katonák tartanak felénk! És sietve mondja el, amit látott:- Nyolc csónak tűnt fel észak felől. Az evezőket behúzták és csak a széllel vitették magukat. Három csónak különvált és odafönt kötött ki. Vagy katonák, vagy roninok vannak bennük. Láttam, hogy magukra öltötték fegyverzetüket. Legalább ötvenen vannak. Az egyik csónak elbújt a szembenfekvő sziget, Takosima mögött. A többi csónak folytatja útját. Ezek bizonyosan valahol alattunk akarnak kikötni. Pádre-számá, ezek téged akarnak elfogni 1 Mindenki bénultan hallgat. Nakaurán csüng riadt szemük. Az ö- reg pap egy pillanatig összeszedetten gondolkozik.- Jó. Menekülni fogok. Bucen és Csikugo keresztényei várnak rám. Még nem érkezett el az én órám. - Gyorsan, Pádre-számá! A falu még szabad. Az erdőn át menj fel a hegyekbe. Ott eltűnhetsz! - Nem. Azt nem tehetem. Mihelyt lehet, a ti csónakjaitokon kell továbbmennem. Nincs itt a közelben, vagy a faluban valami rejtekhely? - Menj a hegyekbe, pádre-számá! könyörögtek valamennyien.

Az öreg Tamás talált más megoldást.- Bújj el a templomban! Ott nem fog keresni senki. Magas ugyan a kerítésfala, de Akira ismer egy helyet, ahol át lehet jutni rajta. Most azonban egy pillanatig sem szabad többé késlekedned, pádre- számá. 1959. december