A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

28

A Szív

Melynekf ha elhaladt, nem találni nyomát,

Sem gerince ösvényét a habokonp Vagy miként a légben szálló madár,

Melynek nem lehet meglelni útja nyomdokát.

Hanem a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva,

Erővel hasít utat a légben,

És szárnyát lebbentve tovarepül,

S utána útjának semmi nyoma sem marad;

Vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után,

Az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik,

Úgy, hogy nem lehet látni pályájáti

Éppígy mi is, alig hogy születtünk, máris elenyésztünk,

S az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni, Sőt el emésztett minket gonoszságunk. " így beszéltek a pok o I ban azok, kik vétkeztek. Valóban, a gonosz reménye olyan, mint a szélhajtotta pehely,

Mint a könnyű hab, melyet vihar kerget,

Mint a füst, melyet a szél eloszlat,

S mint az egynapos átutazó vendég emlékei Az igazak azonban örökké élnek,

És jutalmuk az Úrnál vagyon.

És gondjuk viselése a Magasságbelinél,

Ezért nyerik el az ékesség országát Sa szépség koronáját az Úr kezéből

(Bölcseség Könyve 5, 6-17.)

Az Újszövetségben még részletesebben megtaláljuk a pokolra vonatkozó tanítást, és néhány bűnről kifejezetten is megtudjuk, hogy örök kárhozattal fogunk bűnhődni miattuk, ha idejében észhez nem térünk, és még halálunk előtt meg nem bánjuk azokat.

Különösen rettenetes a bűnben való megátalkodottság, amely természeténél fogva - hiszen éppen a bűnbánat állandó visszautasítását jelenti - száz százalékos biztonsággal a kárhozatba visz minket:

"Aki a S zentl el két káromol ja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli". (Márk 3, 29 )-"Aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot, sem e- zen a világon, sem a jövendőben. (Máté 12, 32.)

A Szentlelket az káromolja, az szól ellene, aki nem tudatlanságból vétkezik, hanem a megismert igazsággal és a kegyelemmel szembeszáll. Az ilyen ember sorsa amegátal- kodás, a bűntudat hiánya és végeredményben ezért kárhozik el.