A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
26 A Szív "Sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei Végük a pusztulás, istenük a has, dicsőségük az, ami gyalázatuk, eszüket a földieken járatják." (Filip. 3, 18.) Ezek számára nemkevésbé kívánatos, hogy észbekapjanak és visz- szaforduljanak a végső pusztulásba vezető útról. Mint minden egyéb hittitkot, a túlvilági jutalomra és büntetésre vonatkozó tanítást is fokozatosan tárta fel az Isten az emberiség előtt. Az Ószövetségben a próféták korában találkozunk először a túl- világi büntetésre vonatkozó tanítással. Ennek értelme lépésről-lépés- re világosodik meg, s csak az Újszövetségben bontakozik ki abban a mértékben, amelyben Isten közölni akarta az az emberiséggel. Még ekkor sem tárta azonban fel előttünk Isten a pokolnak minden titkát, mert ahhoz, hogy elkerüljük, nincs szükségünk árra az ismeretre, a- melynek Istenen kívül csak a kárhozottak vannak igazán birtokában. Krisztus Urunk világosan figyelmeztet erre a dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszédében: yolt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is, de senki sem adott neki.Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették Mikor a pokolban, kínjai között föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és az ölében Lázárt. Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtami Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. 0 tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. Különben is köztünk és köztelek áthághatott an mélység tátong, úgy hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen. Akkor legalább arra kérlek,atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba. Van még öt testvérem, világosítsa fel őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. Ábrahám meg/egyeztet Van Mózesük és prófétájuk, hallgassanak rájuk. Ám az erősködötti Nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ó azonban így felejti Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni." (Lukács 16, 19-31.)
