A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
22 A Szív A lőcsfalvi plébános naplójából: A BIKA LELEKSZAKADVA futott fel a pap-lakhoz Mészáros, a majorgazda.- Jöjjön, Plébános Ur, a Báli Jóskát megtaposta a bika.- No, ennek fele sem tréfa, gazd’ uram - mondta a lőcsfalvi pap. -Tán csak nem végezte ki szegény legényt?- Azt nem, mert idejében odaértünk, de a Jóska papot tikár. Már ott volt az orvos is. Szerencsére csak néhány bordája törött el, meg néhány daganat nőtt Jóskán. Meglepődött a lőcsfalvi pap, hogy senki sem sajnálja a legényt, sőt ilyes hangokat hallott:- Elérte az Isten keze!- Úgy kellett neki, a mocskos szájának! - Azt is megtudta, hogy Jóska épp a bikával kapcsolatos leírhatatlan ocsmány káromkodást vitt végbe, és az elszabadult bika megbüntette érte... A tett helyén összefutott majori népség fantáziájában aztán dolgozni kezdett az eset kapcsán az eszme társítás, és megindult a legérdekesebb bika-történetek folyama... Egy ilyen történet olyan érdekes volt, hogy a lőcsfalvi pap megörökítő jegyzeteiben. Igaz volt-e, nem-e, ki tudja, de már évtizedek óta élt a nép emlékében a Ragány Berci, meg a bika esete. Ragány Berci cigányprímás volt, és egy majori lakodalom után, szép holdvilágos este, az utat megrövidítendő, a kertek alatt vette az útját. Nem vette észre, hogy a major megetti bika-karámba tévedt. Oda csapták ki éjszakára a major bikáját. A bika, úgy látszik nem jó néven vette, hogy zavarják, meg a Berci megnyúlt árnyéka is bőszíthette, de annyi tény és való, hogy földnek szegezte szarvát, fújni kezdett és egyenest Berci felé iramodott. No, a prímásnak sem kellett több, nyaka közé szedte nyurga lábait, és ő is a karámkerítés felé iramodott, hogy idejében elérné és megmenekedne.
