A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
20 A Szív Amikor valaki dicsérő szavaikkal illeti őt, ő Atyjára hárítja a dicséretet, akitől minden jó származik: "Senki sem jó, egyedül az Isten. " (Márk 10, 18.) Még tanítványai sikerét sem magának tulajdonítja, hanem mennyei Atyjának: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked. " (Lukács 10, 21.) Úgyhogy élete végén joggal mondhatta: "Én megdicsőítettelek téged a földön. " (János 17, 4.) Dicsőséget Ő egyedül csak Atyjától várt és kért, és ezt is azért, hogy mégjobban növelhesse vele Atyja dicsőségét: "Atyám, eljött az óra: Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. " (János 17,1.) De honnan ered Jézus alázatossága? Talán nem volt tudatában annak, hogy Ő maga is Isten? Képtelenség! Nagyon is tudatában volt isteni természetének és tudásának: "Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni. " (Máté 11,27.) Fülöp apostol kérésére, hogy mutassa meg nekik az Atyát, így válaszol: "Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem?" (János 14, 9.10.) "Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek: az vágyók" - mondotta egy más alkalommal tanítványainak. (János 13, 13.) Jézus tehát nagyon is ismerte, és egyáltalán nem tagadta le isteni természetét - de nem is kérkedett vele. Örömmel ismerte el minden adódó alkalommal, hogy mindent, amije csak van, az Atyától kapott. Nem tudatlanságból, saját értékeinek nem ismeréséből származik tehát Jézus alázatossága, hanem Atyja iránti szeretetéből Ha szaretünk valakit, megfeledkezünk magunkról, és csak őrá gondolunk, csak őróla beszélünk. Ez a szeretet teszi oly vonzóvá és oly természetessé Krisztus alázatosságát. Ez a szerétéiből fakad( alázatosság ösztönzi Őt arra, hogy az Atya megdicsőítéséértmindé áldozatot örömmel elvállajon - Betlehemtől - Názáreten át - egészen a Golgotáig. És milyen hatalmas áldozatokat kívánt tőle az Atya! Jézus leik égett a vágytól, hogy Atyjáról beszéljen az emberiségnek, és aká:
