A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

14

A Szív

A Szentatyával együtt állandóan, (most decemberben pedig, a pápától megadott imaszándékhoz híven még buzgóbban) imádkoznunk kell a "néma Egyházért". Püspökeiért, papjaiért, híveiért egyaránt. Hogy továbbra is az első századok és a későbbi egyházüldözések hitvallóihoz és vértanúihoz hasonló lelkülettel viseljék az ellenük folytatott irtóhadjárat húsba-velőbe vágó következményeit! És azért is imádkoznunk kell, hogy a szabad népeknél ne találjon süket fülekre az istentelenség árjában fuldokló "néma Egyház" segélykiáltása.

Beszélnünk kell a némaságra kárhoztatott Egyház érdekében! A hontalanságunk nekünk is fájdalmas megpróbáltatás. De u- gyan össze lehet-e mérni az otthoniak sorsát a mienkkel? Itt külföldön senki sem kényszerít minket némaságra. Tehát a mi hibánk, ha környezetünk, ismerőseink körében nem tesszük szóvá otthon sínylődő testvéreink sorsát. Ugyan ki fogja a még szabad államok közvéleményét az elnémítottak érdekében felébreszteni és tevékeny lépésekre hangolni, ha mi is közömbösek maradunk és közömbösségünkkel valójában a kommunisták hallgatólagos szövetségeseivé leszünk?

/

Áldozzunk is. Vannak magyar szervek külföldön, amelyek az otthoniak ellátását segítik elő akár a papok támogatásával, (akárhány szeminarista, vagy pap se breviáriumot, se egyéb könyvet, sokszor még reverendát sem tud venni magának!), akár a híveknek szánt Szentírások, imakönyvek hazajuttatásával. - Vannak továbbá külföldre menekült kispapok, akik egykor otthon akarnak a letarolt Egyház újjáépítésén közreműködni. Aki tanulmányaik elvégzésében támogatja őket, a magyar Egyház jövőjét alapozza. - Karácsonyra aligha hozhatnánk a kis Jézusnak kedvesebb születésnapi ajándékot, mint ha ezekre a célokra juttatnánk támogatást. És az új évre se tehetnénk üdvösebb feltételt: Feledékenységgel, hallgatással nem fogjuk növelni azok táborát, akik érdektelenül mennek el 80 millió testvérük mellett, holott ezek "rablók kezére kerültek, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták őket" (V. ö. Lk 10,25Hozzád száll szívem, Istenem, benned bizakodom, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hogy bukásomon örvendjen ellenségem.

Gyalázat azt még soha nem érte, kinek reményében te vagy menedéke.

Utóidra taníts meg engem, Uram, (Advent I. vas.

s igazgass engem a te ösvényeiden. 24. Zsolt 1-4.)