A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
/959. december II A papság ritkítása Ez a lépés rendszerint párhuzamosan jár a már említett hadműveletekkel. Néha már korábban is alkalmazzák. A Szovjet igáját nyögő népek katolikusai 260 főpásztor (érsek, püspök) kormányzása alatt éltek. Ma ezek közül 180 nem gyakorolhatja főpásztori tisztét: vagy erhurcolták őket, vagy börtönbe vetették, vagy otthon tartják őket házi fogságban. 15 közülük számkivetésben él, 23-at kivégeztek (nem számítva azokat, akik a nélkülözések és durva bánásmód következtében haltak meg). A hasonló sorsban osztozó papok száma közel jár a tízezerhez! Tobzódik a sátáni gonoszság! A kommunisták az "Állam és Egyház teljes szétválasztását", valamint a "szabad vallásgyakorlatot" úgy értelmezik, hogy a föntebb vázolt irtóhadjárat betetőző lépéseként a saját kezükbe veszik az egyházi élet irányítását, és bitorolják a szorosan vett egyházi joghatóság gyakorlását is. Mert ezt jelenti az "Egyházügyi hivatal" létesítése. A bebörtönzött püspökök helynökeit ez a hivatal választja ki. A még "szabadon" maradt (vagyis "csak" házifogságban őrzött) püspökök mellé is ez választja ki az irodaigazgatót. Ezen felül egy- egy "egyházügyi meghízottat" helyez el minden püspöki irodában. A párt e kirendelt ügynökei és kémei teszik meg az "előterjesztést" plébánosok, káplánok kinevezésére, áthelyezésére, - a szemináriumba jelentkező fiatalemberek felvételére vagy visszautasítására, - sőt megirják a pásztorleveleket is. A püspöki helynökök, vagy ahol van még püspök, ott maga a püspök... kénytelen mindezt a saját aláírásával ellátni. Ha visszautasítaná az aláírást, akkor is a püspök nevében adnák ki az ügyiratokat. Az egyházüldözés sátáni gonoszsága itt éri el csúcspontját. Az egyházfők - még további megtorlásoktól és az egész egyházkormányzat teljes megszüntetésétől félvén - úgy vélik, hogy mindezeket a megaláztatásokat, megtaposáso- kat vállalniok kell. Sőt úgy kell mindent megjátszaniuk, hogy az állam felé "hálásak" legyenek azért, hogy az Egyház ügyeit ilyen messzire menő "jóakarattal" tekinti a saját ügyeinek! A lelki vérta- nuságban vergőgő lelkészkedő papságot is ez elé a rettenetes vagy- vagy elé állítják: ha megtagadják a közreműködést a rendszerrel, akkor előbb-utóbb letartóztatják őket és a hívek lelkipásztor nélkül fognak maradni; ha vállalják a közreműködést, akkor a híveik közül sokan megbotránkoznak lépésükön, sőt el is fordulnak tőlük.
