A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
den nekik tett jót, vagy velük elkövetett sérelmet, mintha személyesen Vele tették volna azt (gondoljunk csak az utolsó ítélet leírására), mennyivel inkább áll ez azokra nézve, akik Édesanyját tisztelik, szeretik, vagy tiszteletlenséggel illetik és megvetik! 2) AZ ATYA NEM FÉLTÉKENY A SZUZANYÁRA! Nem fél attól, hogy a Szűzanyának adott tisztelet elvonja a figyelmet Őróla.Kétség- telen, hogy egyedül Krisztus lehetett csak közbenjárónk Istennél, és egyedül csak O esdhette ki számunkra ismét az istengyermekségke- gyelmét. Az Atya azonban nem közvetlenül, hanem a Szűzanyán keresztül akarta nekünk adni Szent Fiát, s ha ezt a legnagyobb kegyelmet a Szűzanyán keresztül kaptuk, méltán feltételezhetjük, hogy Isten többi, kisebb kegyelmeit is a Szűzanyán keresztül osztja ki számunkra. Ezért tartjuk a Szűzanyát minden kegyelem közvetítőjének, és ezért fordulunk hozzá bizalommal minden szükségünkben, hogy járjon közben érdekünkben Szent Fiánál, mint egykor közbenjárt a kánai házaspár érdekében is. 3) A SZUZANYA RÉSZTVETT A MEGVÁLTÁSBAN. A szó teljes értelmében csak egyetlen Megváltónk van: Jézus Krisztus, akit senki sem helyettesíthetett a megváltás nagy művében. A Szűzanya élete és áldozata azonban annyira összeforrt Fia életével és áldozatával, hogy Krisztus után, méltán hálásak lehetünk a Szűzanyának is a megváltásban való közreműködéséért. Ezzel egyáltalán nem esik csorba hitünk tanításán, amely szerint a szó szoros értelmében csak egyetlen Közvetítőnk és csak egyetlen Megváltónk van. 4) MÁRIA MINDEN EMBER ÉDESANYJA. Nem testi értelemben nevezzük Ot édesanyánknak, mint ahogy Éva az emberiség anyja. De annál inkább Anyánk ő lelkileg, hiszen a legteljesebb mértékben kivette részét lelki újjászületésünk kínjaiból, egész életében, de főképen a keresztfa alatt. Az egész emberiség iránt érzett anyai szere- tetének számtalanszor jelét adta már a Szűzanya, és azért mindenki teljes bizalommal és szeretettel szólíthatja meg Őt: ANYÁM! * Vessük fel ezekután a kérdést: Ha sem az Atyának, sem a Fiúnak, sem a Szentiéleknek dicsőségét nem sérti, sőt inkább növeli a Szűzanya iránti tiszteletünk és szeretetünk, akkor ki áll valójában ezek a rágalmak mögött? Ki a Sátántipró Asszony igazi ellensége, aki ravasz ürügyekkel félrevezeti a jóhiszemű protestánsokat? Nem nehéz kitalálni. S amint lelepleztük, megvetően visszautasítjuk minden mesterkedését. /959. október 43
