A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-10-01 / 10. szám

Ha a másvallású beteg beszélni akar saját felekezete lelkészével, az ápolónő értesítse a lelkészt a beteg kívánságáról. Ezt katolikus ápolónő is megteheti, csak arra nem kérhetné fel a másvallású lelkészt, hogy valami vallási szertartást végezzen a látogatás alkalmával. Ha pedig a lelkész vallási szertartásba kezd, az ápolónő ebben nem vehet részt. Gondoskodnia kell azonban az ápolónőnek arról, hogy a másvallású lelkészt, előzékenyen fogadják, és a látogatás ideje alatt megfelelő csendben és zavartalanul beszélhessen a beteggel.

Ha a beteg érdeklődik a katolikus vallás iránt, az ápolónő lássa el őt olyan olvasnivalóval (könyvek, folyóiratok, füzetek), amelyek a katolikus Egyház tanítását ismertetik. Ha a beteg szeretne beszélni katolikus pappal, az ápolónő hívja el hozzá a kórházlelkészt, vagy más papot. Az azonban nagyon oktalan buzgóság volna, ha olyan betegnek, aki egyáltalán nem érdeklődik a katolikus vallás iránt, az á- polónő mindenáron be akarná bizonyítani vallásunk igaz voltát.

Haldokló beteg mellett az ápolónő mindig kísérelje meg, hogy az illetőt lelkileg segítse, tekintet nélkül arra, hogy milyen vallású a beteg. Csendesen mondjon a fülébe néhány röpimát és ezzel segítse őt a tökéletes bánat felindításában. Így biztosíthatja a halál küszöbén álló beteg örök boldogságát!

Néha helyes, hogyha az ápolónő megkereszteli az öntudatát vesztett haldokló beteget. Így pl. amikor tudja az illetőről, hogy tisztességes életet élt és lelkiismerete szava szerint őszintén törekedett arra, hogy teljesítse Isten akaratát. Ebben az esetben feltételesen megkeresztelheti: "Ha még nem vagy megkeresztelve, megkeresztellek. .. stb. " Ugyanígy járhat el, amikor valakit eszméletlen állapotban hoznak a kórházba, s haldoklik az illető (pl. autószerencsétlenség áldozata) s nem tudja, hogy milyen vallású.

Röviden összefoglalva: egy katolikus ápolónő nem elégedhet meg azzal, hogy csupán testileg segíti betegeit, hanem lelkileg is segítenie kell őket, bármily vallásúak legyenek is. Sohasem szabad elfelejtenie, hogy Isten eszközévé lehet a gondozására bízott betegek lelki üdvösségének biztosításában, ha megfelelő tapintattal és szeretettel hozzásegíti az Istentől eltávolodott lelkeket a tökéletes bánathoz és ezáltal a megszentelő kegyelem állapotához.

!959. október

37