A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-10-01 / 10. szám

A gazda-if lóság felkarolása Magyarország elsősorban földművelő ország. Az ország társadal­mának a legfontosabb és legértékesebb rétege, a parasztság, jófor­mán mégsem jutott szóhoz, sehol sem tudta érdekeit megfelelőképen érvényesíteni. Mert soha sem akadt senki sem, aki az ő megszerve­zésükre gondolt volna, vagy ha esetleg gondolt is, nem tudott meg­birkózni ezzel a nehéz feladattal. Egy fiatal jezsuita atya, Kerkai Jenő, az elfelejtett és elhanyagolt, de az ország jövőjét jelentő gazda-ifjúság ("legények") öntudatra éb­resztésére, szakmabeli kiművelésére, szociális megszervezésére tette fel életét. Hogy az egész mozgalom (KÁLÓT néven ismerték) gondviselésszerű volt, az leginkább rohamos, szinte áradatszerű el­terjedéséből tűnt ki. A falusi legények legalább egy évszázad óta vár­tak valakire, aki az életkörülményeiknek és hivatásuknak megfelelő szervezetbe toborozza őket. P. Kerkai a két legerősebb alapra he­lyezte mozgalmát: a magyar földművelő réteg mély vallásosságára, és az eredeti, gazdag, színes népi hagyományokra. A gazda-ifjúság az első perctől kezdve szinte elbűvölten itta magába azokat a szava­kat, amelyek szíve-lelke legmélyebb vágyait fogalmazták meg szá­mára, de egyúttal a látnok biztonságával mutatta meg az irányt is, amelyben ennek az ifjúságnak mennie kell, hogy álmai valóra válja­nak. Rövid néhány év alatt 16 NÉPFŐISKOLA téli tanfolyamai képez­ték az ország különböző pontjain a falvak fiatalsága által kiküldött, vezetésre termett legényeket, hogy ezek a kiküldöttek tanuljanak, és utána adját át otthoni társaik számára a tanultakat. Amikor a kom­munisták a magyar föld e legnagyobb szociális mozgalmát feloszlat­ták, a KÁLÓT 100. 000-nél több lelkes legényt számlált soraiban. P. Kerkait pedig már 1949 tavaszán börtönbe vetették. P. Kerkai fedd­hetetlenségét az bizonyítja a legfényesebben, hogy az AVO hiába ad­ta át őt előbb a katonai bíróságnak, majd a polgári bíróságnak, a fel­hozott vádak alaptalan volta miatt mind a két bíróság felmentette a vádlottat. Végre is egy "népbírósági"bábegyüttesnekkellett őt elítél­nie, mégpedig két olyan nevetséges vád miatt, amelyet a "népügyész" csak zárt tárgyaláson mert tárgyaltatni. A vádirat nyilvánosságra hozatalát is szigorúan megtiltották. P. Kerkai az Isten embereinek derűs lelkületűvel viselte fegyházbüntetését olyan "vétségek" miatt, amelyek semmiféle jogállamban, de méga kommunisták büntető-tör­vénykönyvében sem szerepelnek vétségekként. Kerkai atya "pőrét" és elítélését a magyar jezsuiták egyik legnagyobb dicsőségüknek te­kintik. Nála jelentősebb mozgalmat Magyarország földjén senki el nem indított. /959. október 31

Next

/
Thumbnails
Contents