A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
Boldogító tudat és nagy segítség számunkra az, hogy a halál nem választ el minket teljesen barátainktól, és hogy kapcsolatba kerülhetünk az évszázadokkal előttünk élt szentekkel is. Az igaz vallás mindig összeegyeztethető a józan ésszel és az ember nemes vágyaival! Amit az Egyház által szentnek nyilvánított üdvözültek és a Szűzanya közbenjárásáról mondottunk, az bizonyos mértékben érvényes minden üdvözült lélekre, sőt valószínűleg azokra is, akik még a tisztítótűzben vannak. Tehát bizalommal imádkozhatunk elhunyt hozzátartozóinkhoz és barátainkhoz is, akik továbbra is szeretnek minket és igyekeznek segíteni rajtunk. Csak az elkárhozottakkal szakad meg minden szeretetkapcsolat és segítési lehetőség. Volt nekem V eg,y vevőm... P. Jaschkó István S.J. (Formóza) A formózaiak nem hagyják el egykönnyen őseik vallását. Ragaszkodnak hagyományaikhoz, babonás szokásaikhoz, s még más téren sem nagyon hajlamosak elfogadni az újdonságot, de legkevésbé hajlanak erre a vallás kérdésében. Isten kegyelme azonban az ő szívükhöz is megtalálja az utat. Megtérésükben nem egyszer nagy szerepe van egy keresztény társuk apostoli buzgóságának, példaadó életének. Keresztségre jelentkezett valaki missziós központomban. Egy jómódú kereskedő volt, akit falujában mindenki nagyrabecsült becsületességéért és nagylelkűségéért. Mivel falujában még nem járt hithirdető, megkérdeztem tőle, honnan ismerte meg a keresztséget.- Volt nekem egy vevőm, - mondta - aki valahányszor találkoztam vele, mindig szólt néhány szót a vallásról. Amikor gyomorfekélyem miatt a kórházba kerültem, hogy megoperáljanak, eszembe jutott mindaz, amit nekem Istenről, a mennyországról és az Egyházról mondott. Én is nagyon szeretnék a mennyországba jutni. Ezért j öttem el hitoktatásra... /959. október 19
