A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
pításait használták fel egyes "kockákként", hogy azok összeillesztésével végre is valami értelmes összképet, tudományos tényeken alapuló "rendszert" állítsanak össze. A feladat nem volt könnyű és eleinte nem is sikerült teljes mértékben. Mert kitűnt, hogy hiányzott néhány igen fontos "kocka", és emiatt szerves összkép nem tudott kialakulni. Ám akkor Bart J. Bök és Frank L. Whipple nevű csillagászok (mind a kettő a világhírű Harvard Csillagda tudósa) jöttek a segítségükre. Nekik sikerült meg- találniok néhány olyan "kockát", amelyek segítségével kibontakozhatott a világmindenség elindulásának és kibontakozásának az összképe úgy, amint azt a mai tudomány látja. Lehetetlenség ennek a roppant nagy tudományos anyagnak és a fel- használás módszereinek még csak a vázlatos összefoglalását is egy rövid ismertetésbe összesúrítenünk. Mert az még szakemberek számára sem könnyen követhető számításokból, levezetésekből, kísérleti megfigyelésekből, az atomfizika megállapításainak az alkalmazásából áll. Nekünk elég lesz megismernünk a négy legfontosabb lépést az egész levezetési folyamatban. A világmindenség létrejöttének és kibontakozásának az óriási drámáját négy "felvonásban" állítjuk olvasóink szeme elé. Első felvonás Lesötétített teremben két tudós dolgozik. Fölváltva néznek egy mikroszkópba. Amint így figyelnek, néhány másodpercnyi, pontosan megismétlődő időközökben ici-pici kis fény villan-fel szemük előtt. A tudósok a másodperc századrészéig menő pontossággal iparkodnak megállapítani az időközök hosszát a villanások között. Azután kiveszik az anyagot a mikroszkópból és Geiger-számolót közelítenek feléje. Klikk.. .klikk.. .klikk, hangzanak a kis pattogások. A pattogás, percegés azt jelenti, hogy a kérdéses anyag "rádió-aktiv", vagyis parányi részecskéket sugároz szét. A két tudós földünk egy legidősebb kőzetét tanulmányozza. Hosszú évek során a rádió-aktív anyagok, - mintáz uránium , és ezzel arányosan más elemekké alakulnak át. A mi kutatóink azt már tudják több tudós-társuk megfigyeléseiből, kísérleteiből, számításaiból, hogy az uránium 5 milliárd év alatt veszti el teljesen rádió-aktivitását', és hogy ólommá alakul át. A két tudós tehát egy olyan anyagot tart a kezében, amely rávezetheti őket ennek a kérdésnek a megoldására: vájjon milyen "öreg" ami földünk? Egyrészről tudják u- gyanis azt, hogy erről a kőzetről azt tartja a geológia, hogy a "leg14 A Szív
