A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
A tudomány már megállapította, hogy a világmindenségnek volt kezdete. Arra is kezd fény derülni, hogy hogyan játszódott le a világ kialakulása a teremtés nagy ténye után. Milyen idős a világ ? A múlt században a természettudományok terén tett sorozatos felfedezések kissé megszédítették a tudományok egyes képviselőit. A legkiválóbb elmékben azonban a tudomány és a hit akkor sem jutottak ellentétbe. De a beteges bölcseleti irányzatok áldozatai közt elég sok féltudós a tájékozatlan nagyközönség számára a "tudomány" palástjába burkolta a hit és az Egyház ellen intézett támadásait. Nos: ez az idő elmúlt. Ma már ott tartunk, hogy csak múlt századbeli, vagy századunk legelejéről való "tudományos tekintélyekre" lehet hivatkoznia annak, aki a "tudomány" nevében akarja kikezdeni a vallást, vagy a Szentírást. A tudomány korszerű magaslatán álló egyén manapság már nem beszélhet többé arról, hogy a világmindenség anyaga "öröktől" fogva létezik, állandó belső "örvénylések" sorozatain át, az alkatrészek "véletlen" összetalálkozása által és a "fejlődés" kényszertörvényének a hatása alatt jutott el arra az összetételre, amelyet önmagunkban és magunk körül, akár itt a földünkön, akár az egész világmindenségben tapasztalhatunk. A Marx és Lenin féle materializmus egészében megbukott, ha megbukott a- lapvető tételük, "az anyag öröktől fogva való létezéséről". Mert ha az anyag nem létezik öröktől fogva, akkor ahhoz, hogy megkezdje létezését, valami más, mégpedig felmérhetetlenül hatalmas "tényezőnek" kellett döntően beleszólnia létrejövésébe. A szóbanforgó tényezőt, amit a tudománynak is fel kell vennie, mi ezen a néven ismerjük: ISTEN. És beleszólását a világmindenség elindulásában így nevezzük: TEREMTÉS. i*#**###** 12 A Szív
