A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
140 URAM, AKIT SZERETSZ, BETEG! zonyítéka annak, hogy a katolikus Egyház az igazi Egyház, és hogy a komolyan és őszintén vizsgálódó arról könnyen meggyőződhetik, ha lehullik szeméről a hályog, amelyet a szokás, nevelés, előítéletek s az emberi tekintetek támasztanak. Értem azt a tapasztalatot, hogy száz és ezer protestáns lett már a halálos ágyon katolikussá, de tudtommal ilyenkor a protestáns vallásra egyetlen egy katolikus sem tért át. Ez olyannyira igaz, hogy a német nyelvben közmondássá vált: "Aki katolikus módon hal meg, jól hal meg". " A bűn és a büntetés eltörlése Minthogy a nagybetegek szentségének első és legfőbb célja az ösz- szes akadályok elhárítása, amelyek az elköltöző lélek előtt az örök boldogság kapuját elzárják, azért e szentség hatásai között a bűn és büntetések elengedésének is feltétlenül szerepelnie kell. És valóban, az apostol határozottan hirdeti: "ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer". Ugyanez a tridenti zsinat tanítása is, és erre vallanak azok a szavak is, amelyeket a pap a szentkenet kiszolgáltatásakor használ: "E szent kenet által és az ő jóságos irgalmassága által, bocsássa meg neked az Ur mindazt, amit látással, hallással, szaglással, ízléssel, beszéddel, tapintással és lépteiddel vétettél. " Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a bocsánatos bűnöket eltörli ez a szentség. A nagybetegek szentsége az élők szentségei közé tartozik, tehát a megszentelő kegyelem állapotában, az istengyermeki élet birtokában kell felvennünk. Ha tehát módunk van rá, halálos bűneinktől előbb a szentgyónásban meg kell tisztulnunk. Ebből arra következtethetnénk, hogy a nagybetegek szentsége csak a bocsánatos bűnök eltörlését biztosíthatja. Szent Jakab apostol azonban minden megszorítás nélkül állítja: "ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer". A Szentírás beszédmódját tekintve, a bűnök alatt inkább a halálos bűnöket kell mindig értenünk, nem pedig a bocsánatos bűnöket és a kisebb hibákat. S valóban, a nagybetegek szentségének másodlagos hatása az, hogy ha valaki saját hibáján kívül másképen nem tudna megszabadulni halálos bűneitől, akkor ez a szentség eltörli azokat. Ilyen eset például, amikor valaki bűnökkel terhelt lélekkel jut eszméletlen állapotba. Képtelen bűneit meggyónni, és azok felett a bánatot felindítani. Ha a- zonban előzőleg, legalább tökéletlen bánattal megbánta a még meg nem gyónt bűneit, akkor ez a bánat, a nagybetegek szentségével párosulva, visszaszerzi számára az istengyermeki életet. Mily bölcsen cselekszik tehát az, aki rögtön megbánja bűneit, amint rádöbbent azok gonoszságára!
