A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
124 ISTEN IRGALMASSAGA próbálom" kerülni a bűnt. Ha földi életünk forog veszélyben, ugyancsak készek vagyunk a legnagyobb erőfeszítésre is, hogy megmentsük azt. Méginkább készeknek kell lennünk arra, hogy bármiről lemondjunk, bármit elszenvedjünk, mintsem hogy istengyermeki életünket mégegyszer elveszítsük. Ha ez az elhatározás nincs meg bennünk a feloldó zás előtt, gyónásunk érvénytelen, tehát megkell ismételnünk, mert Isten nem bocsátotta meg bűneinket. Ez az igazság sokakat megrémít, mert attól félnek, hogy ha a gyónás után megint visszaestek régi bűnükbe, akkor az annak a jele, hogy nem volt erős a fogadkozásuk, s nem volt igazi bánatuk. Kétségtelen, hogy a bűnbe való visszaesés ennek a jele lehet, azonban nem mindig az. Még akkor is lehet igazi bánatunk és valóban erős fogadásunk, ha előrelátjuk, hogy ismét bűnbe fogunk esni. Hiszen abból, hogy valamit előrelátunk, még a legkevésbé sem következik, hogy azt előre akarjuk is. Az előrelátás ugyanis értelmünk munkája, az erős fogadás viszont az akarathoz tartozik, amely most, a gyónás előtt elfordult a bűntől és szívből utálja azt. Isten ezzel beéri. Aki tehát a gyónáskor eltökélte, hogy többé nem vétkezik, nyugodtan fogadhatja a feloldozást, bármennyire aggódik is jövőjét illetőleg. Bizalommal alkalmazza magára az Apostol szavait: "Mindent megtehetek azáltal, aki engem megerősít". (Filipp. 4,13.) Mikor következtethetünk erős fogadásunk hiányára a szokásos bűnökbe való visszaesésből? Akkor, ha a gyónás után szinte azonnal, minden ellenállás nélkül visszatérünk a meggyónt bűnhöz, "mint a kutya a kihányt eledelhez" (v. ö. Péld. 26, 11.) Sajnos valóban akadnak olyanok, akik abban a tévhitben élnek,hogy ha bármily módon elérték, hogy a pap feloldozta őket bűneiktől, akkor azokat Isten is megbocsátotta. S mivel tudják, hogy ha bizonyos bűneiket, mint pl. a fogamzásgátlást, bevallják, akkor a pap esetleg megkérdezi őket, hogy erősen elhatározták-e, hogy a jövőben ezzel a bűnnel szakítanak. S noha éppen ennek ellenkezőjét határozták el, képmutató módon igazi bűnbánatot színlelnek, mindent megígérnek, de csak azért, nehogy feloldozás nélkül bocsássa el őket a gyóntató. Eszük ágában sincs azonban ígéretüket megtartani, és az első adandó alkalommal a kísértéssel való küzdelem, vagy lelkiismeretfurdalás nélkül elkövetik ismét szokásos bűnüket. Súlyos ítélet vár ezekre szentségtörő gyónásaikért és áldozásaikért, amelyekkel bűneiket megtetézték, hacsak észhez nem térnek és igazán komoly bűnbánatot nem tartanak. Ha azonban a visszaesés inkább csak emberi gyengeségből származik, s a bűnös küzd a kísértések ellen, követi a gyóntató ta
