A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
106 ISTEN IRGALMASSAGA hogy bocsánatra szoruló lelkek mindig bőségesen lesznek a világvégéig. Végtelenül irgalmas Szívének ezekről is gondoskodnia kellett. Nem is mulasztotta ezt el. Búcsúszavaiból világosan látszik ez a szándéka: "íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Máté 28, 20.) Ez nem vonatkozhatott csak apostolaira, hiszen az TJr tudta, hogy azok rövidesen követni fogják őt a vértanúság útján az égi hazába. Az apostolokban már előre látta jogutódjaikat, s mind- annyiukra vonatkozott ígérete. Ha az Úr azt akarta, hogy mennybemenetele után legyenek, akik a világ végéig hirdetni fogják evangéliumát, keresztelnek, s bemutatják a szentmiseáldozatot, akkor miért tett volna1 kivételt a nem kevésbé fontos oldó-kötő hatalommal? Vájjon kevésbé szükséges-e ez, mint az evangélium hirdetése, vagy a szentáldozás? S valóban, már a kezdettől fogva így értette és gyakorolta ezt az Egyház, ami világosan látszik a szentatyák írásaiból. Szent Ambrus már így érvel a novácián eretnekek ellen: "A nováciánok azt mondják, hogy ők Istennek adják a dicsőséget, midőn a bűnbocsátó hatalmat egyedül neki tulajdonítják. Ellenkezőleg! Gyalázattal, a legnagyobb gyalázattal illetik Istent, mert rendeletét megmásítják, az átruházott közbenjárói tisztet visszautasítják. Miután ugyanis maga az Ur Jézus mondotta az evangéliumban: Vegyétek a Szentlelket. Akiknek megbocsátjátok bűneiket.. . stb. Kérdem, ki tiszteli meg őt jobban, az-e, aki rendeletének engedelmeskedik, vagy az, aki annak ellenszegül? Az Egyház engedelmességet tanúsít az Üdvözítő iránt mind az által, hogy a bűnöket megköti, mind az által, hogy azok kötelékét megoldja. " Szent Ágoston intelméből ugyanez a tanítás világlik ki: "Tartsatok bűnbánatot, miként ez az Egyházban történik. Senki se mondja: én titokban, Isten előtt bánom bűneimet, és Isten, ki látja a szívemet, megbocsát nekem. Tehát akkor hiába mondotta Jézus: Amiket megkör töztök a földön... stb. ? Vájjon hiába kapta az Egyház a kulcsok hatalmát?" Az Egyház tévedhetetlen biztonsággal mindig és teljes általánosságban gyakorolta ezt a hatalmát. A "hitújítókkal" szemben határozottan és erélyesen hangsúlyozza a tridenti zsinat, hogy az oldó-kö- tő hatalom gyakorlata a hét szentség egyike. Mint a katekizmusban is tanultuk, a bűnbánat szentsége Krisztus alapította valóságos szentség, amelyben az arra feljogosított pap, bírói feloldozás útján, megbocsátja a keresztség után elkövetett vétkeket, ha a bűnös azokat kellőképen megbánja és meggyőnja.
