A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
MILYEN GYAKRAN ÁLDOZZUNK? 93 szétesnek találjuk minden katolikusnál, aki hitét alaposan ismeri és öntudatosan gyakorolja. Az Úr Jézus és a Szentatyák kifejezett kívánsága azonban az, hogy amennyiben körülményeink megengedik, naponta áldozzunk. Nem mindenki teheti meg ezt, mert vagy távol lakik a templomtól, vagy munkája, ottironi lekötöttsége meggátolja őt abban, hogy naponta találkozzék az Úrral az ál- doztatórácsnál. Ne tartson azonban senkit sem vissza a napi szentáldozástól az, hogy nem képes mindennap szentmisét hallgatni. Ha legalább annyit meg tud tenni, hogy néhány perccel az áldoztatás előtt megérkezik a templomba, s áldozás után néhány percet hálaadásban tölt, nyugodtan járuljon csak mindennap, vagy legalábbis minél gyakrabban a szentáldozáshoz. Ha azonban valaki erre képtelen, mint pl. az édesanya, akinek kisgyermekét, vagy beteget kell otthon ápolnia, ne legyen szomorú amiatt, hogy nem képes naponta elmenni a templomba. Az Úr Jézus tőle nem is kívánja ezt, és vasárnapi szentáldozásaiban bőven elárasztja majd őt a szükséges kegyelmekkel. Eljön majd az idő, amikor gyermekei nagyobbak lesznek, s akkor naponta velük együtt odatérdelhet az áldoztatórácshoz. Milyen áldás a gyermekekre nézve, ha szüleik így előttük járnak jópéldájukkal és öntudatos vallásosságukkal! A mindennapos szentáldozásra azonban nagy szükségük van azoknak, akik gyakori kísértésekkel kell hogy megküzdjenek. Így elengedhetetlen a házasságra készülő fiatalok számára. Félelem nélkül, teljes biztonsággal állíthatjuk: szeplőtelen tiszták maradnak találkáikon, ha mindketten szívbeli buzgósággal és élő hittel naponta a szentáldo záshoz járulnak. Ugyancsak a mindennapos szentáldozás adja meg az erőt a serdülőkorban lévő ifjúság számára ahhoz, hogy mindig győztesen kerüljenek ki a tisztaságukért vívott harcból. U- gyanez vonatkozik mindenkire, akinek bármilyen téren erős szenvedélyeivel, vagy szokássá vált bűnével kell megküzdenie, legyen az alkoholizmus, fogamzásgátlás, indulatosság, káromkodás, tilos viszony, vagy bármi más. De ugyanígy nélkülözhetetlenül szüksége van a gyakori szentáldozásra annak is, aki komolyan törekszik a tökéletesség- r e. Okét a hegymászókhoz hasonlíthatjuk, akiknek nagyobb erőkifejtésre, s ezért alaposabb táplálkozásra van szükségük, mint pl. a hivatalnokoknak. Ezért áldoznak naponta mindazok, akik a tökéletességre törekszenek: papok, szerzetesek, apácák, világi apostolok, magasbatörő világi egyének egyaránt. Röviden tehát: Kétféle ember szorul rá a mindennapos szentáldozásra: a gyenge, hogy megerősödjék, és az erős, hogy el ne gyengüljön!
