A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
Amikor figyelmeztették, hogy eljött az idő a betegek szentségének felvételére, meggyónt, megáldozott, felvette a szentkenet szentségét. Mindezt egy gyermek egyszerűségével tette - írja róla Msgr. Hamayon, aki a szentségekkel ellátta. Ifjúkora hitét és gyakorlati vallásosságát teljes mértékben visz- szanyerve hunyt el Carrel Párizsban, 1944. november 4-én, 71 éves korában. Kívánsága szerint kápolnájában helyezték örök nyugalomra, Saint-Gildas szigetén. Barátai, a ciszterci szerzetesek őrködnek sírja felett. Ez a nagy tudós, aki oly szép sorokat írt az imáról, azt akarta, hogy sírja maga is imádság legyen. Carrel, pályája delén, szót emelt a mennyiségi-, a közvetlenszemlélet parancsuralma, a tudomány babonasága ellen. Ez a babona távolította el a hittől. A tények elmélyültebb és alázatosabb tanulmányozása azonban ismét megtanította hinni. A tavirózsák oktatómeséje Ha Frangois de Curel drámáját, az UJ BÁLVÁNYT olvassuk, önkénytelenül is Carrelre és kora két másik nagy megtérőjére, Le- comte de Noüyre és Charles Nicollere gondolunk. Ez az új bálványa tapasztalati természettudomány,melyetTaine, Berthelot és Renan eleinte istenített (majd később kigúnyolt és megtagadott), a tudós Albert Donnatnak (a mü főhősének) pedig egyetlen istenévé lett. Miként Carrel, Donnát is felfedezi e hamis istenség csalfa játékait. S ez a fehér tavirózsák híres oktatómeséje. Még mielőtt kinyílhattak volna, a víz hirtelen áradása elborította őket. A fulladás veszélyében kétségbeesett erőfeszítést tesznek a szabadulásért. El fognak-e pusztulni a homályban, vagy a nap fog diadalmaskodni? - kérdezi Donnát. Végül is a nap győzött, és a szép viaszvirágok ellepték a tó színét. A tudós megállapítja: "Ti, én, minden kutató, csak kicsiny fuldokló fejecskék vagyunk a tudatlanság taván, és valami csodálatos egyöntetűséggel me resztjük nyakunkat a fény felé, amelyet szenvedélyesen kívánunk. Kell, hogy legyen egy nap!" Azután megrendülve egy szegény kis árva hősiességétől, (itt is Carrel Marie Ferrandja jut eszünkbe), aki mikroszkópja előtt ismeretlen szellemi világ létét tárja fel előtte, Donnát ezt mormolja magában: "Üdvösségem az, hogy egy szegény kis tudatlan leány ké- zenfog és vezet... Igen, amikor arról van szó, hogy ne pusztuljunk /959. február 27
