A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
KI RÉSZESÜLHET A KERESZTSÉGBEN? 57 Elegendő azonban az, ha csak az egyik szülő adja beleegyezését a gyermek katolikus neveltetésébe. A vegyesházasságban élő, vagy hithagyó szülők gyermekeit is meg kell keresztelni, ha legalább egyik fél kéri. A koraszülöttet, vagy fejletlen magzatot, ha él,feltétlenül, ha kétes, hogy él-e, feltételesen kell megkeresztelni. Fejletlen magzat esetében a burkot fel kell nyitni és langyos vízbe alá kell meríteni a magzatot, miközben a keresztelés szavait mondjuk. Felnőttek esetében a fenyegető erkölcsi, vagy anyagi veszélyek megokolttá tehetik a keresztség évekre szóló elhalasztását. Az ő esetükben ugyanis a vágykeresztség által biztosítva van üdvösségük. Semmiképen sem halasztható azonban el keresztségük egészen a halál órájáig. Halálveszély esetén elégséges kifejteni előttük a legfontosabb igazságokat: a Szentháromság, a megtestesülés és a megváltás titkait, a bűnbánatot; és megígértetjük velük, hogy keresztény módon akarnak élni. Ha nincs szó halálveszélyről, ezenfelül még ki kell fejtem előttük az Egyházról, szentségekről, szentmiséről és az imádságról szóló katolikus tanítást, az Isten és az Egyház főbb parancsait és általában mindazt, ami képesíti őket a keresztény életre. Önkívületi állapotban lévőt csak akkor szabad megkeresztelni, ha valószínű, hogy ezirányű szándékát már előzőleg kifejezésre juttatta, vagy valami módon most jelzi. Ha gyanú fér az ilyen állapotban kiszolgáltatott keresztség érvényéhez, feltételesen újra meg kell keresztelni őt, miután felgyógyul. A gyermekkoruk óta elmebajosakat feltétlenül lehet megkeresztelni. Ha azonban vannak néha világos pillanataik, csak akkor részesülhetnek a keresztsében, ha ily alkalmakkor kifejezik ezirányű vágyukat és szándékukat. Az egyházjog szempontjából felnőttnek számít mindaz, aki eljutott eszének használatára - tehát nemcsak az államilag nagykorúakra vonatkoznak a fentiek. Ez a megkülönböztetés kellemetlen helyzetbe hozhatja a lelkipásztort, amikor államilag kiskorúak kérik tőle a keresztséget. Ha lehet, ilyenek esetében ajánljuk a keresztség felvételének elhalasztását az állami nagykorúság idejéig. Ha pedig semmiképen sem lehet összeegyeztetni az állami törvényt Isten törvényével, akkor világos, hogy "inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek". (Ap. csel. 5, 29.) A felnőttek keresztségét általában be kell jelenteni a megyés főpásztornak, hogy azt ő maga, vagy megbízottja, nagyobb ünnepélyességgel végezze.
