A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
ISTENBE VETETT REMÉNYÜNK 31 "Amily örömét lelte az Ur bennetek, amikor jót tett veletek és meg- sokasított titeket, époly örömét fogja lelni akkor, amikor majd eltöröl és kiirt titeket. " (5. Mózes 28, 63.) Alig hinnénk el, hogy Isten ily szigorúan bünteti bűneinket és kegyelmének megvetését, ha nem láttuk volna, hogy még Egyszülött Fiának is oly végtelenül sokat kellett szenvednie, amennyit ember soha e földön nem szenvedett, amikor jóvátételt adott bűneinkért és visszaszerezte számunkra az istengyermeki életet. Elménk sokkal gyarlóbb, mintsem hogy ilyen borzasztó büntetést élénken el tudna képzelni. Szívünk sokkal nyomorúságosabb,hogysem ily titokzatos bűnhődéstől méltóképen rettegni tudna. Kérjük azért a Szentlelket, hogy a hit természetfeletti világossága mellett beletekinthessünk a kárhozat örvényébe. Kérjük azután, hogy természetfölötti kegyelmével keltse fel bennünk az üdvösséges félelmet, hogy semmitől se rettegjünk annyira, mint istengyermeki életünk elvesztésétől. Gondoljunk gyakran arra, mily rettenetes az élő Isten kezébe esni. Akkor többé nem fogunk súlyosan vétkezni. Ha pedig elhanyagoltuk ezt, és mégis vétkeztünk, ugyanez a félelem ösztönözzön minket arra, hogy bűneinket haladéktalanul megbánjuk. Ne halogassuk a megtérést, ne kecsegtessük magunkat a későbbi bűnbánat lehetőségével, mert megtérésünk halogatása Isten kegyelmének megvetése. Hányán siratják a pokolban, hogy a felajánlott bőséges kegyelmet annyi időn át visszautasították, s megtérésüket mindig csak halogatták, míg végül végzetesen elkéstek vele! Istenbe vetett reményünk Az istenfélelem lehangolna és kétségbeejtene minket, ha az Isten végtelen jóságába és mindenhatóságába vetett bizalom nem segítene és nem erősítené bennünka reményt,hogy Isten segítségével visszanyerhetjük és mindvégig megőrizhetjük istengyermeki életünket. Reményünket Isten végtelen irgalmasságára és mindenhatóságára kell építenünk. Maga Isten biztosít minket arról, hogy minden embert meg akar menteni, s nem kívánja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. (Ezekiel 18, 23, 11. - 2. Péter 3, 9.) Ezért tanítják a szentatyák és a hittudósok, hogy Isten senkitől sem tagadja meg az istengyermeki élet kegyelmét, aki tőle telhetőleg felhasználja megelőző kegyelmeinek segítségét. Bármily szigorú is az Isten igazságossága, bármily számosak és súlyosak bűneink, végtelen irgalma elhárítja rólunk büntetését, amint
