A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
A TERMESZETFELETTI HIT 29 színről-színre látta volna a jelenlévő Istenembert. Mily hatást gyakorolna ránk is a hit, ha bennünk is oly eleven és szilárd volna, mint a szentekben! Mennyire ösztönözne minket is az istengyermeki élet fenséges javainak keresésére! A mi hibánk, ha gyenge a hitünk. A Szentlélek senkitől sem tagadja meg a felvilágosítást és támogatást. Szünet nélkül kopogtat szívünkön, hogy Isten szavát életre váltsuk magunkban. Sokszor hiába, mert megtagadjuk közreműködésünket. Megengedjük, hogy szunnyadjon lelkűnkben a hit kegyelme. Nem foglalkozunk eléggé, sőt nem is törődünk azokkal az alapigazságokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy hitünket élesszék. Szükség nélkül, tisztán kíváncsiságból, nagyzásból, időtöltésből sok olyat olvasunk, hallgatunk, sok olyan dologhoz szólunk hozzá, amely kiöli szívünkből a hit örömét és a szilárd meggyőződést. Eloltjuk magunkban a hit szellemének szent tüzét, mert csupán e világ dolgaival foglalkozunk. A hit fontosságát látva, megértjük, hogy a Szentírás az istengyermeki élet megszerzését oly hangsúlyozottan a hitnek tulajdonítja, hogy szinte az a benyomásunk támad, mintha egyedül ez lenne csak szükséges. Mindazonáltal nagy tévedés volna, ha a hitet tekintenénk az istengyermeki élet egyedüli feltételének. A hit, hogy ennek az é- letnek forrása az Isten, csak kiindulópont, csak az első lépés az istengyermeki élet elnyerése felé vezető úton. Hosszú utat kell még megtennünk, mielőtt célba érnénk. Ehhez az úthoz azonban a hitből nyerjük az erőt. Csak a hívő lélekben jelentkeznek az istengyermeki élet előhírnökei: az üdvös félelem, a remény és a bánat. A hit tanít meg arra, hogy féljünk Isten haragjától, gyűlöljük a bűnt, bízzunk Istenben, szeressük az igazságot és keressük Isten kegyelmét. A hit szenteli meg az istengyermeki élet elérése érdekében végzett munkásságunkat, s az tanít meg arra, hogy mindent Isten mindenhatóságától, jóságától és Krisztus érdemeitől reméljünk. "Amint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is holt tettek nélkül" - mondja Szent Jakab Apostol. (Jakab 2, 26.) Másrészről azonban tévednek azok is, akik azt képzelik, hogy a hit nélkül végzett cselekedetek árán is elnyerhetik az üdvösséget, elég ha a világ szemében "becsületes" életet élnek, azaz a rendőrség által üldözött bűntényeket nem követnek el, a hittel és annak követelményeivel azonban nem törődnek. "Hit nélkül nem lehet tetszeni Istennek. Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy létezik, s hogy megjutalmazza azt, aki őt keresi" - figyelmeztet Szent Pál Apostol. (Zsid. 11, 6.)
