A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

ISTEN FOGADOTT GYERMEKEI

25

jogokban részesíti őt, mint saját gyermekét. Ugyanígy tv ~*z mennyei Atyánk, amikor kiárasztja ránk - érdemünk nélkül - azt a s-.eretetét, amelyet valójában csak Egyszülött Fia érdemel meg. Emiatt használjuk joggal a fogadott gyermekség hawnlatát, amikor Istenhez és Krisztushoz való viszonyunkról beszélünk.

Valójában azonban a mi viszonyunk messze felülmúlja a földi fogadott gyermekség fogalmát. A földi atya csak nevét és jogait közli fogadott fiával, természetét azonban nem. Ezzel szemben mennyei Atyánk nemcsak névleg tesz meg gyermekévé minket, hanem valójában is azzá válunk, hiszen mint láttuk, isteni természetében részesít minket. Ennek következtében sokkal bensőségesebb viszonyba kerülünk Istennel, mint amilyen a közönséges fogadott gyermek és atyja között fennáll. "Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztus halottaiból való föltámadása által, élő reménységre szült újjá minket: arra a romol- hatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan örökségre, amely számotokra van fönntartva a mennyben. " (1. Péter 1, 3-4.)

Ebből a bensőséges viszonyunkból ered fenséges kötelezettségünk, hogy mennyei Atyánkhoz minél hasonlóbbakká törekedjünk lenni. "Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok"- buzdít minket az Úr Jézus. (Máté 5, 48.) Nem elégedhetünk meg tehát a közönséges emberi tökéletességgel, hanem magát a végtelen felségű Istent kell eszményképünkké tennünk!

Miután Isten gyermekeivé lettünk, s Őt magát ingjuk örökölni, nem elégíthet ki minket többé semmiféle földi gazdagság, érzéki gyönyör, vagy emberi megtiszteltetés. Semmibe kell vennünk ezeket, tehernek kell tartanunk, és minden kivánságunkat és vágyunkat az égi javakra kell irányítanunk. Erre buzdít az Apostol is: "Ha tehát Krisztussal föltámadtatok, keressétek ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami odafönn van, arra irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. " (Kol. 3, 1-2.) *

Magas és fenséges hivatás ez, pusztán emberi erővel elérhetetlen! De nem kell félnünk: mennyei Atyánk nem hagy magunkra, hanem bőségesen kiárasztja ránk további kegyelmeit, amelyek segítségével valóban elérhetjük az elénk kitűzött magasztos célt.