A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
A SZENTHÁROMSÁG LELKŰNKBEN 23 lomát rombolja le? Felfoghatjuk ebből, mily rettenetes dolog a súlyos bűn, amely megfoszt minket a kegyelemtől. Kívánatosabb volna, hogy az egész világ elpusztuljon, mintsem hogy egyetlen súlyos bűnt kövessen el valaki! A Szentlélek nemcsak lelkűnkben lakozik, hanem testünkben is. hiszen lelkünk és testünk egy egységet alkot. Ezáltal testünk is az Isten templomává válik, és megszenteli azt az Isten jelenléte. Szen- tebb lesz ezáltal testünk, mint az ószövetségi frigyszekrény volt, hiszen abban csak a tízparancsolat kőtábláit tartották, lelkűnkben pedig maga a Törvényhozó lakozik. Azért figyelmeztet az Apostol: "Isten akarata az, hogy szentté legyetek. Tartózkodjatok a parázna- ságtól. Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, s ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogány ok, akik nem ismerik az Istent... Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott minket, hanem szentségre. Aki tehát ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki ránk árasztotta Szentlelkét. " (1. Tessz. 4, 3-5. 7. 8.) Mily nagyra kell becsülnünkfelabarátainkat is, akiben a Szentlélek lakozik! Ha úgy látnánk őket, mint a szentek képesek voltak erre, mi is térdre borulnánk előttük, mint ők tették a betegek és szegények előtt, s a legnagyobb tisztelettel segítenénk őket és szolgálnánk nekik, abban a tudatban, hogy az Isten templomának tett legkisebb szolgálatunkis magasztos és szent cselekmény. Minden bizonynyal maga Isten is azért oly szeretetteljes hozzánk, mert saját Lelkét látja bennünk. Szeressük azért a Szentléleken keresztül Isten templomát felebarátainkban! A Szentháromság lelkűnkben A három isteni Személy elválaszthatatlan egysége miatt, ahol az egyik Személy jelen van, okvetlenül jelen van a másik két Személy is. "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni" - mondja az Úr Jézus (Ján. 14, 23.). Mily örömünkre szolgál, ha nemes lelkekkel társaloghatunk. A szentek életében olvashatjuk, hogy messze földről felkeresték őket, csakhogy elbeszélgethessenek velük egy kissé. O, ha igazán fel tudnánk fogni, hogy milyen kitüntetés számunkra, állandóan a Szentháromság társaságában lenni, akit hódolattal imádnak az angyalok! Mennyire vigyáznánk arra, hogy meg ne bántsuk Őt egyetlen hozzá méltatlan cselekedettel, szóval, sőt még gondolattal sem! Ki hinné el, hogy ez mégis oly gyakran megtörténik?
