A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

20 AZ ISTENGYERMEKSEG TITKA módon teljesíti Atyja akaratát. Ő hallgat Fia szavára és megtartja azt, ezért a legteljesebb mértékben birtokában van Isten kegyelmé­nek. De ha Szűz Mária istenanyai méltósága mit sem használt volna neki az istengyermekség kegyelme nélkül, és ha ő maga is inkább iatengyermek maradt volna istenanyaság nélkül, mint hogy Isten anyja legyen az istengyermekség kegyelme nélkül, hogy merésze­lünk akkor bármiféle más földi méltóságot összehasonlítani az Isten gyermekeinek méltóságával? Hogyan értékelhetjük többre az emberi dicséretet annál a megtiszteltetésnél, hogy Isten kegyeiben vagyunk! Mi jogon büszkélkedhetünk anyagi javainkra és nézhetjük le felebará­tunkat, aki talán felülmúl minket Isten kegyelmének gazdagságában, amely szinte az Istenanyával helyezi őt egysorba! Az istengyermeki kegyelem csodálatos módon hasonlóvá tesz min­ket az Istenanyához. Isten Fia nem ékesíthette fel jobban Anyjának lelkét, és saját emberi lelkét sem, mint a megszentelő kegyelemmel. Kétségtelen, Anyjára sokkal nagyobb bőségben árasztotta ki ezt a kegyelmet, mint miránk, és Neki másfajta kegyelmet is adott, de valamiképen mégis hasonlítunk az Istenanyára, amikor részesedünk az istengyermekség kegyelmében. Ugyanaz a Szentlélek, aki leszállt a Szűzanya méhébe, hogy szent termékenységgel áldja meg őt, száll le a mi lelkűnkbe is, hogy lelki módon Isten gyermekeiként szület­hessünk. Amint a Szűz azáltal lett Isten Fiának anyjává, hogy figyel­mesen hallgatott az angyal szavára és teljesítette a mennyei Atya a- karatát, ugyanúgy azáltal fog Isten Fia újjászületni lelkűnkben, hogy mi is hűséges lélekkel fogadjuk Isten szavát és teljesítsük Isten pa­rancsait. Csodálkozhatunk-e azon, hogy Megváltónk anyjának, testvérének és nővérének nevezi mindazokat, akik teljesítik Atyja akaratát?! Nemde ezért a hasonló kegyelemért nekünk is boldogan kell énekel­nünk a Szűzanyával a hálaadás énekét: "Magasztalja lelkem az Urat, és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben... Mily nagy dolgot művelt velem Ó, a Hatalmas és a Szent!" (Lukács 1, 46. 49.) Istengyermekségünk ára Láttuk, hogy az istengyermekség kegyelme mily felbecsülhetet­len értékű ajándék. De ha még mindig nem vagyunk képesek felfogni igazi értékét, ha a világ látható gazdagsága még mindig vonzóbb számunkra, akkor vegyük fontolóra azt az árat, amelyet maga Isten fizetett érte. Ha magunk nem tudjuk kellőképen felbecsülni az árát, kérdezzük meg Istent, hogy mennyire becsüli Ő ezt a kegyelmet?

Next

/
Thumbnails
Contents