A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

KRISZTUS ES MI

17

amit már elértünk. Isten, az Ó végtelen bőkezűségében, nem fog megszűnni újabb kegyelmekkel elhalmozni minket, mindaddig, míg mi törekszünk elnyerni azokat.

Krisztus és mi

Az istengyermekség kegyelme oly fenséges, oly nagyszerű, oly isteni, hogy azt hihetnénk, annál nagyobb már nem is létezik, egyedül Isten létezését kivéve. Valóban, ennél nagyobbat kigondolni is képtelenek vagyunk, s ha a kinyilatkoztatásból nem tudnánk két még nagyobb kiváltságról, azt hihetnénk, hogy azt semmi sem múlhatja felül.

A kinyilatkoztatásból tudjuk azonban, hogy a Megtestesülés és az Istenanyaság titkai még az istengyermekség titkát is felülmúlják nagyszerűségükben. Minél mélyebben behatolunk ezekbe a titkokba, annál jobban megértjük jelentőségüket és kiválóságukat, s egyúttal annál jobban felfogjuk az istengyermekség kegyelmének szépségét és dicsőségét is.

A megtestesülésnél egy személyben egyesült Krisztus isteni természete az emberi természettel, s ezért Krisztus igazán Isten és igazán ember is egyúttal. Az emberi természet nem semmisült meg benne, nem változott istenivé, de nem is rendelkezik önálló személyiséggel, hanem beleoltódik a Szentháromság második isteni személyébe, teljes isteni méltósággal rendelkezik.

Az istengyermekség kegyelme azonban nem tesz minket igazán istenekké, csak isteniekké válunk, amennyiben csodálatos módon részesedünk az isteni természetben. Emellett nemcsak emberi természetünket tartjuk meg, hanem emberi személyiségünk is változatlanul megmarad.

Világos ebből, hogy az emberi természet egyesülése az isteni természettel Krisztusban, összehasonlíthatatlanul magasabbrendű, mint a mi egyesülésünk Istennel, a megszentelő kegyelem által.

Ha azonban közelebbről vesszük szemügyre a megtestesülés titkát, látjuk, hogy abban nem egy emberi személyiség megdicsőüléséről van szó, hiszen Krisztusnak emberi személyisége nincs, csak emberi természete van. Itt tehát inkább arról van szó, hogy végtelen leereszkedésében Isten leszáll a teremtményhez. Az istengyermekség kegyelme által viszont egy teremtett személy, egy ember részesedik az isteni természetben, jóllehet nem isten és nem is válik istenné! De éppen ezért ezt a kegyelmet szinte jobban csodáljuk, mint a megtestesülés titkát!