A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-07-01 / 7. szám
ja, és őszintén elhatározza, hogy ha most megmenekül, nem tér visz- sza soha többé bűneihez, hanem szakít az erkölcstelen élettel. Ez a követelmény világosan kitűnik Jézus szavaiból is: "Én sem ítéllek el. - Menj, de többet ne vétkezzél'.' - Ugyanakkor az említett á- gyas-pár hosszas megfontolás után pontosan ennek ellenkezőjét határozta el: hogy tovább is nyugodtan folytatják eddigi bűnös életüket! Milyen jogon kívánhatjuk tehát, hogy ugyanoly kedvesen beszéljünk hozzájuk, mint Jézus a bűnbánó asszonyhoz beszélt? Kétségtelen: ha a bűnös pár magábaszáll, szívből megutálja és megbánja bűnét, elfordul tőle, szétválnak egymástól és új életet kezdenek, akkor ők is érezni fogják az irgalmasszívű Ur Jézus megbocsátó szeretetét. Ha azonban folytatják kegyelmeinek visszavetését, megátalkodnak bűneikben, akkor ugyanaz a Jézus, aki életét is feláldozta megmentésükért, fogja őket a kárhozatra ítélni: "Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült" (Máté 25, 41.) Ne hamisítsuk meg tehát Krisztus személyét, és főleg ne essünk abba a tévedésbe, hogy a bűnben megátalkodottakban azt a benyomást keltsük, hogy bűnbánat nélkül is elkerülhetik a poklot és számíthatnak Isten irgalmára. Divatos manapság hallgatni a pokolról és Isten ítéletéről, de ezzel ugyancsak nem krisztusi szeretetünkről teszünk tanúságot, hanem csak elősegítjük, hogy a bűnösök háborítatlanul folytassák útjukat a pokol felé, és mindjobban elmerüljenek bűneikben. A bűnösöknek elsősorban a reájuk váró ítélet megfontolása a leg- üdvösebb, de magától értetődően ezt mindig össze kell kötniük az isteni megbocsátásba vetett bizalommal is, amelyre biztosan számíthatnak, amint őszintén megbánták bűnüket és abbahagyták a bűnös együttélést. Sajnos, mi is konkrét tapasztalatból tudjuk, hogy sokan élnek hasonlóan botrányos ágyas-életet a magyarok között is, és ezek nagyon haragszanak a papokra, hogy Krisztus tanítását merik hirdetni nekik. Egyesek szíteleneknek, kegyetleneknek nevezik emiatt az Egyházat, mert fel akarja ébreszteni őket kábultságukból és vissza akarja téríteni őket a kárhozatra vezető útról. Mások otthagyják a templomot, sőt akár az Egyházat is, csakhogy háborítatlanul élhessék tovább bűnös életüket. A megátalkodottságnak nagyon súlyos következményei lehetnek! Az orvos gyógyító kezében pedig néha szükség van az operáló késre, vagy a keserű orvosságra is. Az elkábítást pedig a lelki műtéteknél nem lehet alkalmazni. Mindez azonban nem a szeretet hi- nyára vall, hanem csak a lelki betegség súlyosságára mutat rá! /959. július II
