A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-07-01 / 7. szám
Kóródy-Katona János * Mit tehetnek a világiak a keresztények egységéért? Svájcban egy szép szokás uralkodik. Minden vasárnap előtt, szombat este 7 órakor az összes keresztény templomok harangjai negyedórán át zúgnak, hirdetik az úr napjának jövetelét. Sajnos ez a kereszténység összetartozásának egyetlen jele. Ami ezenkívül észlelhető, az mind a kereszténység egységének darabokra szakadozását mutatja, a reformáció hatásaként. A szabad bibliamagyarázat mindenkinek jogcímet ad arra, hogy kellő hittudományi képzettség, sőt iskolázottság nélkül, egyéni felfogása, hajlamai szerint új felekezetet, szektát alapítson. A katolikus Egyház hatalmas tömbjén kívül a kereszténység ma négyszáznál több felekezetre oszlik! Ha végigvizsgáljuk a különböző felekezetek alapítóinak indítóokait, túlnyomólag egyéni problémákat, házassági, vagy fegyelmi kérdéseket, jámborságra hajló lelkületet fedezünk fel náluk. A "protestáns" név sokszor egymással teljesen ellentétes tanokat hirdető felekezeteket foglal össze a statisztikai kimutatásokban. Az Egységmozgalom igyekezett létrehozni az összhangot a szaka- dárok, az anglikánok és a protestánsok között, de kudarcot vallott, mert a közös istentiszteletek alkalmával észrevették, hogy amíg a hit területén nincs egység, komoly egyesülésről szó sem lehet. Egy protestáns barátom mondotta: "Nem értem, az ortodox egyház hiszi, hogy Krisztus valóban jelen van a mise kenyerében és borában, pedig az ortodoxok már a 8. században "ellenzékbe" vonultak a katolikus Egyházzal szemben. Ez azonban bizonyítja az előző őskeresztény századok hitét az Oltáriszentségben. Nem értem, miért minősítették akkor bálványimádásnak a mi reformátoraink. " * * Kóródy-Katona János, volt országgyűlési képviselő, a Mindszenty Mozgalom európai vezetője. - A világiak apostolkodási feladataihoz mások hozzászólását is szívesen vesszük. - Szerk. ó A Szív
