A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-07-01 / 7. szám
falvi segédjegyző. Iszogatták a pálinkát, ide-oda topogtak a hóban, hogy a hó csak úgy csikordult csizmájuk alatt, mert az időnek foga volt és az emberi test legkiállóbb részeibe harapott legelőbb, többek között a lábujjakba. A hajtők lármája még nem hallatszott, így hát nem fejlődtek állásba. A segédjegyző unalmában az erdőbe vette magát, hogy miért, miért nem, azt ő tudná megmondani. Elég az hozzá, hogy amint ő elmondta később, az egyik bokor aljában egy tapsifüles ágaskodott. Úgy állt a két hátsó lábán, mint az illedelmes kutya, amikor falatot kér, s hegyezte a fülét. Nosza fogta a puskát a segédjegyző, de lévén gyakorlatlan vadász, olyan zajt csapott vele, hogy a nyuszinak nem volt türelme megvárni, hanem uccu-berek, nekiiramodott kifelé az erdőből. A jegyző sem volt rest, megfordult és utánaduplázott. Utána eresztette mind a két csövet a rezneki földbirtokos is, de a jegyző nem tudta, az volt-e, vagy csak a saját puskájának az elkésett visszhangja, mert ilyenkor az erdő nagyon felesel. A nyúl ugyan nem bukott fel, de annál nagyobbat ordított Vezér Jóska, mert a jegyző szórása egyenest a mellének szaladt. Mikor a többiek odarohantak, nagy riadalommal, Jóska javában kívánta mindenféle helyekre az urakat, kocavadászokat, minden rokonságukkal együtt... Tépték róla a kabátot, az ingemellén mint piros mécsvirág virítottak a vércseppek. A szórás közepe pont a Jóska szíve körül kereskedett, de valamiben megakadt. Csak néhány fáradtabb sörét, a szórás széléből, szaladt bele a válla és balkarja húsába. De abból következtetni lehetett, mi történt volna, ha a szórás közepe meg nem akad valamiben... De miben akadt meg? Ez volt most az izgalom tetőfoka. Tapogatták a kabátot, mint a vásáron, amikor új portékát néznek. Ki is tapintottak valami forintnagyságú kerekséget, de már nem volt idő a kifejtésre, mert a hajtok lármája a domb alól érkezett, s hamar állásba kellett menniük. Felkapták hát puskájukat, s rohant ki-ki a helyére. Nem telt bele két perc, úgy ropogott, durrogott, zengett az erdő, mintha maguk a kutyafejű tatárok indultak volna harcba. Bukfenceztek a nyulak, hullottak a fácánok, kiabáltak a hajtők, diadalordításban törtek ki a szerencsés vadászok. Vezér Jóska azonban nem sok kárt tett a vadállományban, mert minduntalan azon járatta az eszét, mi a szösz foghatta fel a sőréteket a kabátjában, mi lehet az a kerekség ott a szíve alatt? Alig várta, hogy hazaérjen. Anna asszony valahol szomszédolni volt. Előkotorászta az ollót és ügyetlen kézzel fejtegetni kezdte a 4 A Szív
