A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
tűk, a gyermek ezirányű érdeklődése is fokozatosan fejlődik. Helytelen lenne tehát egy olyan gyermeknek, aki az után érdeklődik, hogy honnan jön a kisbaba, a szülésről, vagy fogamzásról beszélni. Ez még őt nem érdekli, s ha beszélnek is neki róla, nem érti meg, vagy félreérti. A lényeg, hogy se többet, se kevesebbet ne mondjon a szülő, mint ami a gyermeket érdekli, hanem mindig csak a pillanat kívánta felvilágosítást adja meg. Megkell ismételni! A GYERMEK semmit sem tanul meg egyszerre. Elfelejti, összekeveri az egyszer hallottakat. Azonkívül az egyszer mondottakat ki kell bővíteni a gyermek fejlődési fokának megfelelően. Például egy édesanya beszélhet hat éves fiának az anyaság titkáról és beszélhet hat év múlva, 12 éves fiának ugyanarról. Mind a két esetben máskép kell megfogalmazni és előterjeszteni az ugyanarra a tényre vonatkozó mondanivalóját. Csak a szülőknek áll módjukban megadni ezt az ismételt és fokozatosan bővített felvilágosítást, mert csak ők vannak állandóan együtt gyermekeikkel és csak ők tudják megítélni a pillanatnyi szükségletet. Legyen építő jellegű! NAGYON fontos, hogy a szülők gyermekeikben már kiskoruktól fogva felkeltsék a nagyrabecsülést a nemi élettel kapcsolatban. Meg kell éreztetni, s később meg kell értetni a gyermekkel, hogy az életnek ez a területe is szent és magasztos, hogy a nemiség magasabbrendű szolgálatot végez és ezért nem állítható be a többi testi működés sorába. A szülők szavainak, de főkép magatartásának vissza kell tükröznie azt a felfogást, hogy a nemiség nem piszkos, nem állatias vonás az emberben, hanem az erkölcsi élet vonalán és á* teremtő Isten tevékenységének területén mozog, hogy a házasság Isten jövőt szolgáló tervének szentsége és eszköze. Arra kell törekedni, hogy a fejlődő gyermek a nemi életet, a testet, annak vágyakozásait és érzéki megrezdüléseit isteninek, szentnek, az életszolgálat eszközének tekintse és érezze. Tehát ne félelmet és rettegést, ne megvetést és undort ébresszünk a gyermekben saját testével szemben, hanem tiszteletet és megbecsülést. A tisztaságra való nevelésünkben ne annyira arról beszéljünk, hogy mit nem szabad tenni, mi tilos, hogy milyen csúnya a tisztá- talanság, szemérmetlenség, hanem arról, hogy milyen magasztos 1959. június 39
