A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
sok érdeklődését jellemzi, hogy évről-évre nagyobb számban keresik fel Lourdest és vesznek részt az Orvosi Hivatal munkájában. Mint említettük, 1953-ban 1.556 orvos jelentkezett a Hivatalban. Az Orvosi Hivatalnak van egy szakemberekből álló állandó csoportja is, s ezek a zarándoklatok idején (húsvéttől október közepéig) rendszerint Lourdesban ta_ lózkodnak. Az Orvosi Hivatal munkája már akkor megkezdődik, amikor egy beteg jelentkezik az egyházmegyei zarándoklatra. A betegnek ki kell töltenie egy ívet, amelyben leírja egészségi állapotát, betegségének természetét. A zarándoklat vezetője erre beszerzi a beteg orvosától a hivatalos orvosi leletet, amelyet orvosi titoktartással kezelnek. Az egyházmegyei orvosi bizottságok egy belgyógyászból, egy sebészből, egy ideggyógyászból és egy szemorvosból tevődnek össze. Ez a bizottság ellenőrzi az orvosi ténymegállapítás helyességét. Ha a beteg kezelőorvosa nem hajlandó közreműködni a zarándoklat vezetőjével és megtagadja az orvosi lelet kiadását, a Lourdesi Nemzetközi Orvosi Társulat egy tagja ingyen elvégzi a szükséges orvosi vizsgálatot. Ha pedig helyben nem tudnak elvégezni valamilyen szakvizsgálatot, amint megérkeznek Lourdesba, az Orvosi Hivatalban megvizsgálják őket. Néha megesik, hogy tévedés, vagy csalás folytán a betegek téves vagy hamis orvosi bizonyítvánnyal érkeznek Lourdesba. Ezeket a bizonyítványokat egyáltalán nem veszik tekintetbe. Mind az orvosi, mind az egyházi bizottság nagyon szigorú ezen a téren. Ugyancsak nem foglalkozik az Orvosi Hivatal olyan esetekkel, amelyekben a gyógyulás pusztán lélektani úton is megmagyarázható. A lourdesi kórházak a betegeknek csak szállást adnak, kezelésükkel nem foglalkoznak. Ez a zarándoklatokat kísérő orvosok feladata. Ha valaki azt állítja, hogy rendkívüli módon meggyógyult, még aznap szigorú vizsgálatnak vetik alá az Orvosi Hivatalban. Egyáltalán nem sietik el a véleménymondást, sőt ellenkezőleg: minden lehetséges ellentvetést felhoznak a gyógyulás rendkívüli volta ellen. A vizsgálat eredményét leírják, s utána megvitatják, hogy valóban beteg volt-e az illető, valóban meggyógyult-e és hogy természetes módon megmagyarázható-e gyógyulása? A betegnek eskü alatt kell tanúságot tennie betegségéről, utánanéznek a megelőző orvosi megállapításoknak, tanúvallomásokat gyűjtenek. Ha valamilyen oknál fogva nem látszik rendkívülinek a gyógyulás, többet nem foglalkoznak az üggyel és nem őrzik meg a rá vonatkozó iratokat. Ha pedig jelentősnek látszik az ügy, kineveznek egy orvost, 1959. június 29
