A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Nem hagyott békében a gondolat: meg kell tudnom, hogy mi az Egyházához való hűségének, őszinte ragaszkodásának a titka?! Megkérdeztem, hogy elmehetek-e vele karácsonykor az éjféli misére. Amikor azt felelte: * Természetesen!", el is mentem. Azután is, a - meddig nálunk volt, minden vasárnap elmentem vele a szentmisére. A miséken nagyon megkapott az a buzgóság, amellyel a jelenlevők csendben imádkoztak. Es ezek az emberek éppen nem látszottak o- lyan buta egyéneknek, akik mesékben hinnének. A papok sem festettek babonás személyeknek. Ellenkezőleg: annyira őszintén lelkies, nyilteszű és képzett embereknek látszottak, hogy valósággal csodálkoznom kellett. De akkor még bizonytalankodtam arra nézve, hogy csatlakozzam-e az Egyházhoz. A templomba azonban rendesen eljártam akkor is, amikor az unokanővérem már elment haza. Végre azután nem bírtam tovább ezt a bizonytalankodást. Összeszedtem minden bátorságomat és megkérdeztem a papot, hogy kap- hatnék-e oktatást a katolikus vallásban. Meglepett az, hogy senki sem akart engem minden áron és minél hamarább az Egyházba tuszkolni. Elérkezett az oktatási időszak vége. Akkor már alig tudtam kivárni, hogy katolikussá lehessek. A szívem annyira tele volt szeretettel az Úr Jézus iránt, hogy néha azt hittem, meghasad bele. Azt a békét és megelégedettséget, amely eltöltötte lelkemet a hét év alatt, amióta katolikus vagyok, fokozottan tudom értékelni az Isten nélkül leélt éveim miatt, mielőtt a keresztség által az Egyház tagjává lettem. Azért is kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy a fivérem is megkapta a megtérés kegyelmét és most igen buzgó katolikus. (Tablet) HALOTT AINK: Mrs. Morfon Domonkos, Regina, Sask. Mr. J. Singer, Rawdon, Quebec, NYUGODJANAK BÉKÉBEN! Minden hónap első szombatján SZENTMISÉT AJÁNLUNK FEL A Szív elhunyt Olvasóiért és Jótevőiért. Kérjük az elhunytak hozzátartozóit: küldjék be az elhunyt nevét Szerkesztőségünknek, hogy belefoglalhassuk a szentmisébe. 26 A Szív
